Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kiss Ákos: A nagygörbői közbirtokosság múltjából

a Kanizsai család birtokcseréje nyomán — Ozora várához tartozott Görbő, amelynek közben, 1405. II. 16.-i keletű lakosság jegy zeke is ismeretes. 1420-ban a nevezetes Ozorai Pipo a gazdája; e birtokviszony hogyan állásáról 1431-ből vizsgálat tájékoztat. 1434-ben már Garai János özvegye kezén találjuk; még 1463-ban is Garai Jóbé. A Jagelló korban a Mátyás udvarában felemelkedett gergelaki Buzlay Mózes királyi főajtónálló birtoka Görbő. 1505-ben e zászlósúr úgy rendelkezik, hogy halála esetén az Buzlay Farkasé, Jánosé és Istváné legyen. De részes volt a vagyonban a Buzlayakkal sógor Báthory György neje is. Ö 1517. IV. 14.-ével itteni hányadát Buzlay István és András részére vallotta.

19 1536-ban meghalt Buzlay Mózes özvegye is; János király most Pöstyéni Gergelynek juttatta a jószágot (VII. 10.). Annak átadása VII. 20.-án megtörtént. Két évvel később már Buzlay Farkas hasztalan perelt miatta, Görbőt Pöstyéni Gergely ellenében az ekkor már jelentőségében alászállott család elvesztette. 1542-ben, amikor Pöstyéni Gergely már elhunyt, özvegye itt mindössze 4 telket birtokolt. Pesthy Györgynek is 4 telke volt a megosztott Görbőn, amely a következő évben Révai Ferencé lett. Ekkor adózó telek 3, „szegény telek" pedig 6 volt itt. A török hatalom állandósulásának idején ugyanekkor a Pöstyéniek elhaltak. 1558. XII. 6-ával itteni részeiket adományként Zay Ferenc, Liszthy János és Viczmándy Mátyás nyerték el. Az ezt követett esztendőben újból végvári vitéz került Görbő birtokába: a várpalotai Ormándy János. 1561-ben I. Ferdinánd a korábban annyira jelentékeny Dóczy Ferencnek adta. 1564-ben e Ferenc húga, Margit (Pécsi Gáborné) mondott ellent valami okból a jószág újabb birtoklásának. Eközben a már hódoltsági Görbő népességi körülményeiről is egybeáll valamelyes képünk. 1563-ban a „hitetlenek" fejadóját 20 ház után, 1580-ban pedig 27 ház után szedték, miközben 157l/72-ben 31 házat számláltak.

20 A XVI. században már csak 1588-ból hallunk a jószágról, ekkor Podgorai Gáspár volt a birtokosa. 1643-ban Miskey István már Nógrád vára főkapitányaként végrendelkezett (szept. 26. kelettel).

21 Végakaratának bizonyára morvaországi hadbavonulása alkalmával tette. Ebből az okmányból tudjuk, hogy a már idős Miskey igen zokon vette Zsuzsanna leányától, első házasságából származott gyermekétől, hogy az anyai jussát, a Tolna megyei Tengöldöt, jóllehet az a házasságra tekintettel 600 forint értékben hozományként volt részére lekötve, rokonával, az ugyancsak hadipályán tisztségviselő Botka Ferenccel elfoglaltatta, és az így első felesége rokonságához került vissza. Botka Ferenc, akit 1633-ban a pápai vár csekély őrségében katonaként (pixidarius) találunk, Tengöldöt utóbb Somodi János tihanyi várkapitánynak adta el. Feltűnhet a kor katonai vezetőinek anyagiassága, azonban a nádorhoz intézett 1631. évi leveléből tudjuk, hogy Miskey István legalább két ízben is török fogságot szenvedett. E raboskodások rendszerint komoly összegű váltságdíjjal értek véget, és aki ilyen élményt megélt, az a gyakran százados múltú családokat is örökre tönkretett váltságdíj fizetések nyomán anyagi érdekeit attól kezdve ugyancsak szemmel tartotta. 1652-ben még veszprémi főkapitányi helyén találjuk Miskeyt. Ez év februárjában mélyen török területre nyomulva hatolt be Tolna megyébe: Simon19 OL. DL. 22908. 20 Tolna megyei Lt. Kammerer Ernő hagyaték. Vegyes iratok, 80/2. 21 GySmL: 1. Kápt. Lt. lad. 15. íasc. 43. nr. 1951. 221