Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben

munkásság jutalmazására felállított st. litterarium elnyerésére gondolok. Ezt a gondolatot az adjia meg nekem, hogy 16 éves irodalmi működéssel s a külföldi szaktanulmányaimmal szerzett széles látókörrel kedvet és erőt is érzek magamban, hogy a régészet terén még nagyobb conceptioju munkára vállalkozzam, de a mostani állásommal, egyházmegyénk legterhesebb plébániáján teljesen lehetetlen e téren tovább működni, s itt mindenkorra le kell mondanom arról, hogy annyi fáradsággal gyűjtött szakismereteimet kiaknásszam. Foglalkoztat az imént jelzett gondolattal az a körülmény is, hogy vágyva vágyom elhagyni azt a vidéket, a hol kartársaim között nyílt és titkos ellenséget lépten nyomon de őszinte barátot egyet sem találok." Hiába volt azonban néhány barátjának támogatása, az állást nem sikerült elnyernie. Ettől kezdve visszavonultan, szinte csak a miizeumnak élt, s azon igyekezett, hogy az ismeretterjesztő előadásokat népszerűbbé és színvonalasabbá tegye. Előadói tisztet szívesen vállalt, de az érdektelenség elkeserítette. Utolsó felolvasását halála előtt tizenkét nappal tartotta „Assyria és Babylonia" címmel. Ekkor más súlyos beteg volt. Egyre inkább elhatalmasodó tüdőgyulladása ágyba kényszerítette, de még ott is hivatalos ügyeket intézett. 1906. február 19-én, 41 fokos lázban írta felszólalását, melyet a múzeumi bizottság ülésén felolvastak helyette. Ennek végén elnézést kért a kusza írásért, magas lázára hivatkozott, de reménykedve jegyezte meg: „Talán egy hét múlva munkaképes leszek". Három nap múlva halott volt. Halála hatalmas veszteséget jelentett a megye tudományos életében. Megkezdett munkáját azonban munkatársai az általa kidolgozott módszereket továbbfejlesztve folytatták. Az ismeretterjesztő előadások bizonyos fokú módosítását már Wosinsky is tervezte. Sőt 1906-ban némi változtatást végre is hajtott. November 6-án kelt körlevelében értesítette a városban lévő egyesületeket és olvasókörök elnökségeit, hogy „az általános közművelődésnek a társadalom minden rétege közt való terjesztésére", minden előadásra bizonyos számú ingyenes belépőjegyet bocsátanak az elnökség rendelkezésére.

54 Ez az intézkedés azonban még nem hozta meg a kívánt változást. Wosinsky halála után az előadásokat Kovách Aladár, Ács Lipót és Dr. Bartal Kornél szervezték és tartották meg. Kovách Aladár 1909. évi titkári jelentésében olvashatjuk:

55 „Tisztelettel jelentem, hogy egyesületünk a lefolyt év téli időszakában folytatta megkezdett kulturális munkáját s 11 felolvasást tartott mégpedig ingyenesen. Itt nem mulaszthatom el annak a szomorú jelenségnek a felemlítését, hogy fizetéses felolvasásainkat, a melyek a művelt közönség számára rendeztettek, az előző években, egyszersmindenkorra be kellett szüntetnünk a részvétlenség miatt; továbbá hogy bár felolvasásaink megkezdése előtt vezető elnök úrnak elnöklésével egy értekezlet tartatott, ebben a tekintetben különösen számot tevő helybeli művelt férfiak meghívásával, s szép számú részvételével, mely alkalommal az egész téli időszakot hétről-hétre betöltő felolvasási ígéreteket kaptunk, — ezek meg nem valósított ígéretek maradtak, — úgy, hogy a felolvasások egynek kivételével teljesen a múzeum három tisztviselőjére hárultak." Az előadások szabadrendszerűvé, azaz ingyenessé tétele együttjárt azzal, hogy a korábbi viszonylag elvontabb témákat olyanokkal kellett felcserélni, melyek felkeltették a kevésbé iskolázott hallgatóság érdeklődését is. 1909-ben pl. a következő előadásokat tartották :

56 54 Wosinsky Mór múzeumegyesületi alelnök a szekszárdi egyesületek és olvasókörök elnökségeihez. Körlevél. (BÁM múzeumtörténeti iratanyag.) 35 Kovách Aladár múzeumegyesületi titkár 1909. évről készített jelentésének fogalmazványa. (BÄM múzeumtörténeti iratanyag.) 50 Bodnár István: A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület Évkönyve az 1913. évről. Szekszárd, 1914. 119. 21