Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

G. Vámos Mária: A szakcsi fazekasság az anyakönyvek tükrében

jegyzés gyakorisága pedig egyénenként változó. Valamely mester sűrű szereplése keresztszülő minőségben vagy esküvői tanúként nemcsak azért lényeges, mert ebből az adott közösségben elfoglalt társadalmi helyzetéről kapunk képet (ti. kik hívják meg tanúnak, keresztszülőnek), hanem azért is, mert így mesterségének folyamatosságához is adalékokat kapunk. Bizonyíték ez továbbá arra is, hogy nevezett fazekas nem költözött el a faluból. Ezzel a módszerrel több példa is kiugrott arra vonatkozólag, hogy nem egy mester elvándorolt a községből, mert csak házasságkötésének van nyoma, ezután semmiféle összefüggésben nem találkozunk vele többé. Mielőtt bármiféle elemzésbe kezdtünk volna, minden olyan adatot, mely egy-egy fazekasra vonatkozott, egy lapra — törzslapnak neveztük — vittünk fel. Bemutatunk két ilyen törzslapot: a Magyar családét — az egyik fazekasdinasztiáét — és Deixler Jánosét, aki az 1874. évi összeírás szerint a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara szavazati joggal bíró tagja volt.

11 A Magyar-dinasztia első ismert tagja valószínűleg az a Magyar Pál, akit az 1828-as összeírás már név szerint említ. Mi 1833-ban találkoztunk először a Magyar családdal, Magyar Mihály személyében. (II. tábla.) Mivel 1833 után — amikortól a mesterséget is jegyzik — nem született gyermeke, a törzslap csak azután alakulhatott egésszé, mikor korábban született gyermekeinek adatai is felbukkantak. Ezek házasságkötésénél bejegyezték korukat, a szülők nevét, foglalkozását. Ifjabb Magyar Mihály összesített lapját a III. tábla szemlélteti. Magyar Márton valószínű csak mesterségének elsajátításáig, illetve házasságkötéséig lakott a szülői házban, mivel ezután nevével nem találkozunk többet. A házasulok életkorát ebben az esetben nem jegyezték fel. (IV. tábla.) Idős Magyar Mihály több gyermekéről nem történik említés. Két fia azonban folytatta apja mesterségét, sőt Mihály nevű fiának egyik lánya, Bessenyei János fazekas felesége lett. (Csupán a teljesség kedvéért említjük meg, hogy a Bessenyei család is fazekasdinasztia volt.) Tekintsük át ezek után Deixler (másutt Deiszler) János összesítőjét (V. tábla). Bemutatását nemcsak iparkamarai tagsága indokolja, hanem az is, hogy azon kevés fazekasmesterek egyike, akinek mestertársaival semminemű — sem rokoni, sem egyéb — kapcsolata nem volt. Miután ilyen módon minden egyes mester törzslapja kialakult, kezdhettünk hozzá annak tisztázásához, hogy a XIX. század egyes évtizedeiben hogy alakult Szakcson a fazekasság helyzete, hogyan változtak számarányai. Azt, hogy valamely mester minden kétséget kizáróan, mikortól meddig működött, a következő módon számítottuk ki: Ha házasságkötését bejegyezték (és ha nem özvegy vagy idősebb mester volt), ezt vettük tevékenysége első évének. (Arra, hogy nőtlen fazekasmestert hívtak volna keresztszülőnek vagy esküvői tanúnak, nincs adatunk.) Ha 1833. előtt nősült, akkor indulását a halotti anyakönyv adataiból következtettük ki, amelyben — mint fentebb már említettük — az elhunyt életkorát és a halál időpontját is bejegyezték. Ebből kiszámítható születésének dátuma, melyhez 20 évet hozzáadtunk, és az így kapott évszámot tekintettük működése kezdetének. A mester tevékenységének utolsó évét pedig vagy halálának, vagy bármilyen összefüggésben való utolsó említésének dátuma szolgáltatta. Ezzel a módszerrel készítettük el az alábbi táblázatot, mely a szakcsi fazekasok névsorát, megállapítható életkorukat, valamint működésük kikövetkeztetett éveit tartalmazza. 11 Horváth Árpád, 1969. 253. 208