Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

G. Vámos Mária: A szakcsi fazekasság az anyakönyvek tükrében

földterület állt az ideérkezők rendelkezésére. Az összeírások zsellért ekkor még alig említenek. A házak száma a század közepén 157. A gazdák ekkoriban 2/8-ad —6/8-ad sessió nagyságú földterületek tulajdonosai, az összes művelt földmenynyiség pedig mintegy 100 egész telek.

5 A század közepére mind az állatállomány száma (ló, ökör, tehén, sertés, juh, kecske), mind a gabonatermelés mennyisége (kétszeres, árpa, zab, köles, kukorica), ugrásszerűen megemelkedik. Szőlőművelésre az 1730-as évektől vannak adatok. 1767-ben a község lélekszámát 1405 főben állapítja meg a szerző.

6 A század végén (1795) I. Ferenc király újra mezővárosi rangra emelte Szakcsot, évi 4 országos vásár megtartásának jogával. A XIX. század elején az ingyenes robottal járó telki állományú föld Leperd és Bak puszták kimérésével 40— 50 százalékkal megnövekedett. A telek növekedéséhez viszonyítva a házas zsellérek száma 400, a házatlanoké pedig 1828-ra, 900 százalékkal nőtt.

7 A földesúr viszont ezután már nem osztott több földet, a telki állomány határai megmerevedtek, ugyanakkor a népesség száma a természetes szaporodás folytán egyre emelkedett. Ennek a folyamatnak egyenes következménye lett a gyors ütemű zselléresedés. Bár a tendencia kétségtelenül a telekaprózódás irányába mutat, a XIX. század első negyedében a községben még gyér az 1/4, vagy az l/8-ad telken gazdálkodók száma. Házhelye, legelő és faizási joga, állatállománya a zsellérnek is volt, mezőgazdasági idénymunka is akadt bőven a hazátlan zsellérek számára. A lakosság zömét — mely ekkor 2135 fő, és ezzel a megye kilencedik legnépesebb települése — a 3/4—1/2 telkes gazdák tették ki. A parasztság rétegződése még csak lassú folyamatként jelentkezik. A jobbágyfelszabadítás 114 egész telket juttatott a szakcsi gazdák tulajdonába, de nem oldotta meg a zsellérek földproblémáját. Érvényben maradt sok feudális előjog is (italmérési, piaci, vám, vásártartási). Az országos vásártartási jogot pl. csak 1897-ben tudta a község megvásárolni az Eszterházy családtól. A XIX. század közepe táján a város egész területe mintegy 8320 holdat tett ki. melynek több mint a fele szántó, 855 hold erdő, 500—600 hold közötti rét, szőlő és belte^ek, 52 hold zöldséges kert, és mindössze 100 hold körüli volt a műveihetetlen földmennyiség.

8 Az állatállomány a tárgyalt időszakban kevés. Az 1857-es népszámlálás 407 házban 450 családot írt össze, 3264 lélekkel. Az úrbéres földek tulajdonjoga tehát a gazdákra szállt, akik ezidőtájt általában középbirtokosok voltak, a kis és törpebirtokosok száma még elenyésző. Ezeknek, valamint a zselléreknek a környező uradalom nyújtott megélhetési lehetőséget. Mind a községi monográfiák, mind az összefoglaló történeti munkák a paraszti háziipar és a falusi kisipar helyzetéről szólva megállapítják, hogy a mesteremberek száma minden bizonnyal több lehetett, mint amennyit a megyei vagy földesúri összeírások tartalmaznak. Sokan — írják a szerzők általában — a földművelés mellett keresetkiegészítésként valamiféle ipart is űztek. Szakcs hivatalos összeírásainak adatait táblázatban foglaltuk össze (I. tábla), melynek adatai világosan mutatják, hogy a XVIII. század első felének összeírásaiban csak a paraszti gazdálkodáshoz legszükségesebb iparágak képviseltetik magukat : bognár, kovács. A század közepére háromszorosára emelkedik az iparosok száma, megjelennek a speciális iparok: csizmadia, szabó, szűcs, de a takács is. Ettől kezdve fokozatosan nő az egyes iparágak mestereinek száma, néhány 5 Horváth Árpád, 1969. 90. 6 Horváth Árpád, 1969. 108. 7 Horváth Árpád, 1969. 116. 8 Horváth Árpád, 1969. 146. 200 x