Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gémes Balázs: A juhászok ládái és a juhászcéh kérdése Mezőföldön a XVIII–XIX. században

keresetük módjában gátoltatnának a' mit hatóságunk körén tul lenni látunk; de a' vendégképpen akár mulatság kedvéért, akár szükségeik pótlása végett egy két napra Városunkban megjelenő és józan magaviseletű idegeneket az emberiség tekintetéből is élnem tilthattyuk: — más részről pedig alkotmányos hazánkban a' személyes szabadság tekintetéből, a' rögtöni elfogattatások egyedül a' törvényekben kijelelt vétkes esetekben lévén megengedve, sőtt az ily befogattatások által a' városi nép keresetében magát gátoltatva látván, könnyen a kőz Csend háboritására fakadhatna: mellyeknek tekintetéből a' Tettes Ns Vármegyének kívánságát nem telyesithettyük. De külömben is az itt megjelenő juhászok többnyire e Ns Megyében szolgálatban maradván e' városokból való eltávozások után ismét a Tettes Ns Vármegyének Törvényhatósága alá esnek, a' hol ha mi vétségük lenne, ellenük az érdemlett büntetést kiszolgáltatni hatalmában maradand."

58 Az iparosok és kereskedők érdekeinek hangoztatása feltétlenül arra mutat, hogy a juhászösszejövetelek hatalmas tömegeket mozgattak meg. Máskülönben nem védené ennyire következetesen a városi magisztrátus a városon kívüli juhászok szokását. A megye nem nyugodván bele a város részéről tapasztalt csöndes, hallgatólagos — s most már nyílt — ellenállásba, 1837-ben a saját fegyveres erején kívül a katonaság segítségét vette igénybe, körülzárta Székesfehérvárt, hogy határozatának érvényt szerezzen. A juhászok ilyen körülmények között most már valóban nem tudták megtartani szokásos összejövetelüket, de a Székesfehérvárt környező helységekben mégis összejöttek. A katonasággal támogatott akció végképp kiélezte a megye és a város közötti ellentétet, s mindkét testület döntésre akarta vinni az ügyet. A megye, beszámolván az eddigi fejleményekről, a Helytartó Tanács támogatását kérte, és ismételten segítségért fordult a szomszéd megyékhez (elsősorban a közelről érintett Tolna és Veszprém megyékhez), hogy közös erővel a drákói szigorral kiharcolt eredményt maradandóvá tehessék, illetve tovább fejlesszék: egyszer s mindenkorra megszüntessék a juhászok Szent Mihály napi összejöveteleit.

59 Az elmaradt Szent Mihály napi bevételek azonban a városi polgárságot is mozgásba hozták. A céhmesterek és a „Privilégiait kereskedő társaság Elölülője" vezetésével felkeresték a magisztrátust, s panaszaikat az alábbiak szerint foglalták össze 1838. május 28-án: „Több évi tapasztalás által tudjuk de mindenki előtt is ösméretes, hogy a Városunkat környékező helységekbeli számos Országos Vásárok, és esztendőnkénti butsuk, mesterségi müveink vásárlását, vagy múlatás végett a' Városban öszve gyűlni szokott közönséget megritkitották, hogy ezáltal mesterségi müveink elkelése igen csökkent, és keresetünk módja mind inkább alább szállott; mély aggodalommal és a' jövendőbe való bus kinézessél töltött el bennünket a' Tekintetes Vármegyének a' tavali évben hozott azon végzése, melly szerént félszázadon tul minden évben Sz. Mihály napkor szegödtetés végett Városunkban gyűlni szokott Juhászoknak — a' kik az alkalommal maguknak családjaiknak egész évi szükségeiket tőlünk megvásárolván tetemes pénz sommákat Városunkban forgásba hoztak — Városunkba való jövetel eltiltatott. — Nem szándékozunk nem is hozzánk tartozik a' Tekintetes Vármegyének emiitett végzése inditto okai feszegetésébe vagy megcáfolásába ereszkednünk — mind azonáltal ugy véljük, hogy nem sértünk, ha tett dologra hivatkozunk, és emiitjük, hogy a' Sz. Mihálynapi szegödtetés alkalmával a' Juhászok a' Tekintetes Vármegye által a' Váróstul elzárattatván — azok közt tudomány szerént a' Városnak szomszéd helységeiben öszvecsoportozván, szokott mulatságaikat megtartották, 's azon szükséges szereket mellyeket máskor a' Városba jővén tőlünk vettek, a' közel lévő Mező Városokban és falukban drágábban és nem is azon minőségben kenteiének voltak Vásárolni, 's ekép Vásárlóink a' nélkül, hogy arra okot szolgáltattunk volna Városunkból eltiltattván, mi a' szokott emberemlékezetét felülmúló gyakorlat szerént igazságos keresetünk módjától elestünk, 58 SzAL. 1837. — 2574. ; 1838. 4. fasc. 2860. 50 SzÁL. 1838. 2. fasc. 911. ; 4. fasc. 2860. 186