Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gémes Balázs: A juhászok ládái és a juhászcéh kérdése Mezőföldön a XVIII–XIX. században

keresetük módjában gátoltatnának a' mit hatóságunk körén tul lenni látunk; de a' vendégképpen akár mulatság kedvéért, akár szükségeik pótlása végett egy két napra Városunkban megjelenő és józan magaviseletű idegeneket az emberiség tekintetéből is élnem tilthattyuk: — más részről pedig alkotmányos hazánkban a' személyes szabad­ság tekintetéből, a' rögtöni elfogattatások egyedül a' törvényekben kijelelt vétkes ese­tekben lévén megengedve, sőtt az ily befogattatások által a' városi nép keresetében magát gátoltatva látván, könnyen a kőz Csend háboritására fakadhatna: mellyeknek tekintetéből a' Tettes Ns Vármegyének kívánságát nem telyesithettyük. De külömben is az itt megjelenő juhászok többnyire e Ns Megyében szolgálatban maradván e' vá­rosokból való eltávozások után ismét a Tettes Ns Vármegyének Törvényhatósága alá esnek, a' hol ha mi vétségük lenne, ellenük az érdemlett büntetést kiszolgáltatni hatal­mában maradand." 58 Az iparosok és kereskedők érdekeinek hangoztatása feltétlenül arra mutat, hogy a juhászösszejövetelek hatalmas tömegeket mozgattak meg. Máskülönben nem védené ennyire következetesen a városi magisztrátus a városon kívüli ju­hászok szokását. A megye nem nyugodván bele a város részéről tapasztalt csöndes, hallgató­lagos — s most már nyílt — ellenállásba, 1837-ben a saját fegyveres erején kí­vül a katonaság segítségét vette igénybe, körülzárta Székesfehérvárt, hogy hatá­rozatának érvényt szerezzen. A juhászok ilyen körülmények között most már valóban nem tudták megtartani szokásos összejövetelüket, de a Székesfehérvárt környező helységekben mégis összejöttek. A katonasággal támogatott akció végképp kiélezte a megye és a város közöt­ti ellentétet, s mindkét testület döntésre akarta vinni az ügyet. A megye, be­számolván az eddigi fejleményekről, a Helytartó Tanács támogatását kérte, és ismételten segítségért fordult a szomszéd megyékhez (elsősorban a közelről érin­tett Tolna és Veszprém megyékhez), hogy közös erővel a drákói szigorral kihar­colt eredményt maradandóvá tehessék, illetve tovább fejlesszék: egyszer s min­denkorra megszüntessék a juhászok Szent Mihály napi összejöveteleit. 59 Az elmaradt Szent Mihály napi bevételek azonban a városi polgárságot is mozgásba hozták. A céhmesterek és a „Privilégiait kereskedő társaság Elölülője" vezetésével felkeresték a magisztrátust, s panaszaikat az alábbiak szerint foglal­ták össze 1838. május 28-án: „Több évi tapasztalás által tudjuk de mindenki előtt is ösméretes, hogy a Váro­sunkat környékező helységekbeli számos Országos Vásárok, és esztendőnkénti butsuk, mesterségi müveink vásárlását, vagy múlatás végett a' Városban öszve gyűlni szokott közönséget megritkitották, hogy ezáltal mesterségi müveink elkelése igen csökkent, és keresetünk módja mind inkább alább szállott; mély aggodalommal és a' jövendőbe való bus kinézessél töltött el bennünket a' Tekintetes Vármegyének a' tavali évben hozott azon végzése, melly szerént félszázadon tul minden évben Sz. Mihály napkor szegödtetés végett Városunkban gyűlni szokott Juhászoknak — a' kik az alkalommal maguknak családjaiknak egész évi szükségeiket tőlünk megvásárolván tetemes pénz sommákat Városunkban forgásba hoztak — Városunkba való jövetel eltiltatott. — Nem szándékozunk nem is hozzánk tartozik a' Tekintetes Vármegyének emiitett végzése inditto okai feszegetésébe vagy megcáfolásába ereszkednünk — mind azonáltal ugy vél­jük, hogy nem sértünk, ha tett dologra hivatkozunk, és emiitjük, hogy a' Sz. Mihály­napi szegödtetés alkalmával a' Juhászok a' Tekintetes Vármegye által a' Váróstul el­zárattatván — azok közt tudomány szerént a' Városnak szomszéd helységeiben öszve­csoportozván, szokott mulatságaikat megtartották, 's azon szükséges szereket mellyeket máskor a' Városba jővén tőlünk vettek, a' közel lévő Mező Városokban és falukban drágábban és nem is azon minőségben kenteiének voltak Vásárolni, 's ekép Vásárlóink a' nélkül, hogy arra okot szolgáltattunk volna Városunkból eltiltattván, mi a' szokott emberemlékezetét felülmúló gyakorlat szerént igazságos keresetünk módjától elestünk, 58 SzAL. 1837. — 2574. ; 1838. 4. fasc. 2860. 50 SzÁL. 1838. 2. fasc. 911. ; 4. fasc. 2860. 186

Next

/
Thumbnails
Contents