Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gémes Balázs: A juhászok ládái és a juhászcéh kérdése Mezőföldön a XVIII–XIX. században

A juhászat tehát már XVIII. század első felében-közepén nagy gazdasági jelentőségre tett szert, s ebben valószínűleg komoly szerepük volt a német eredetű juhászoknak. Ennek ismeretében különösen feltűnő, hogy az egykorú források nem utalnak juhászcéh létére, holott német területen eléggé általános volt a juhászok céhszervezete.

30 Az első céhre utaló leírás viszonylag késői. 1855ben Galgóczi Károly, a XVIII. század végétől kibontakozó fajtaváltásra utalva írja a következőket: „... Fejér megyét egészen, Veszprémnek mezőföldi részét, Somogynak sió és kapós menti egy részét, Tolnát pedig csaknem egészen magában... (foglaló területen) ... német haszonbérlők szaporodtak el, kiket a Németországon már szép előmenetellel megkezdett juhászataik kiterjesztése tekintetiből a hely alkalmas volta vezérlett ide... Ezek az ugy nevezett birkások, pusztamesterek (schäfer. puszten-meister) igen olcsóért jutottak itt földhöz. .. Németországról velők jött nyájakból, nagyszerű juhászatokat állítottak fel. Nem egyszerű juhászok azonban ezen pusztamesterek, hanem igazán mivelt s választott gazdasági pályájokra gyakorlatilag képzett egyének. Olly rendszerrel űzték pedig a tenyésztést, hogy annak biztosabb gyarapítására magok közt czéheket alkottak. A czéhek Fejéi-váron mint központon tartották főgyüléseiket évenként sz. Mihály napkor; fiókgyűlések tartattak ezenkívül Simontornyán és Dombóváron. Nevezetes ezeknél az, hogy nálok még pásztorokul is czéhileg képzett értelmes egyének alkalmaztattak. . ."31 Ismereteink szerint itt bukkan fel először a székesfehérvári juhászcéh említése. Feltehetően Galgóczi megjegyzését vette át Ditz Henrik — a kor egyik német gazdasági szakírója —, akit a bajor kormány a magyar mezőgazdaság tanulmányozására küldött hazánkba.

32 Részben Ditz adataira, részben az őrá hivatkozó Herman Ottóra, aki megtoldja Ditz információit azzal, hogy ezek közül a birkások közül többen nemességet nyertek,

33 vezethető vissza minden olyan néprajzi adat, mely a székesfehérvári juhászcéhet valószínűsíti.

34 A székesfehérvári juhászcéh kétségtelen bizonyítéka lenne a céhprivilégium. Ilyenről sem Szádeczky Lajos,

35 sem Eperjessy Géza

36 nem tudott, sőt a székesfehérvári és Fejér megyei céhekről készült feldolgozás sem említi.

37 Csupán Károly János tesz említést egy privilégiumról, de kétségei vannak, hogy vajon kihirdették-e azt a megyei közgyűlésen, mert a megmaradt példányon nincs hiteles záradékolás.

38 30 Jacobelt, Wolfgang, 1961. 225—328. — s a függelékben 1516—1780-ig ismerteti az idevonatkozó anyagot. 31 Galgóczi Károly, 1855. 338. 32 Tapasztalatairól Der ungarische land- und volkswirthschaftliche Bericht an das königlich bayerische Staatsministerium das Handels und der öffentlichen Arbeiten c. munkájában számolt be (Lipcse, 1867), mely rövid idő múlva Halász Gábor fordításában magyarul is megjelent, ,,A magyar mezőgazdaság" címmel (Pest, 1869). Itt a következőket olvashatjuk: „Székesfehérvár volt a német juhászok, vagy másképp pusztamesterek központja, kik sajátságos céhhé egyesültek, s Szent Mihálykor évenként itt tartották közgyűléseiket. Czéluk a fegyelem és a rend fentartása volt a pásztorok közt s általában a juhtenyésztés emelése. Utóbb annyira öregbedett tekintetük, hogy a saját igazgatásban jószágok a céhvei adattak maguknak juhászokat." (Ditz Henrik, 1867. 304.; 1869. 267.) 33 Herman Ottó, 1909. 253. — Itt nyilván nem az egyszerű birkásokra gondol Herman, hanem azokra a képzett gazdatisztekre, kikre fentebb Galgóczinál is találunk utalást, mint pl. Appel Károly, ki Hunyady József ürményi uradalmába lépve, ahol a gazdaság igazgatója lett, s különösen nagy eredménnyel munkálkodott a korszerű mezőgazdaság, azon belül a nemesített juhászat kialakításán. Az ilyen gazdatiszteket, birkatiszteket, juhigazgatókat szolgálataikért, a „képtelen (magas) bér" mellett egy-két „Puszta Árendaadásával megtiszteltetik", s ilymódon az — írja egy korabeli szerző — ,,a' birka tenyészettel, pénzes emberré válik, eléri utolsó czéllát, 's megnemesedik" (M. 1817., 37.). Megjegyezzük — mint az alábbiakból kiderül — a juhászok között eleve voltak elszegényedett, bocskoros vagy armalista nemesek. 34 Tálasi István, 1936. 19.; 1955. 21.; Jacobeit, Wolfgang, 1961, 284—286.; Éri István—Nagy Lajos— Nagybákay Péter, 1975. kódsz: 1301—0598—745. 35 Szádeczky Lajos, 1913. 36 Eperjessy Géza, 1967. 37 Lakatos Dénes, 1932. 38 Károly János, 1896. 539. 181