Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gémes Balázs: A juhászok ládái és a juhászcéh kérdése Mezőföldön a XVIII–XIX. században

szerint a láda Veszprém megyében készülhetett. Az utolsó tulajdonostól kapott információk szerint Saller Antal számadó juhász volt, aki 1848 után Tatáról köl­tözött (Bács-) Borsodra, Latinovics Lajos birtokára, ugyancsak számadó juhász­nak. „Egyszer megfúrták a ház falát, a láda hátulját kivágták, és minden pén­zét ellopták. Mégis megszedte magát, Feketicsen legelőt bérelt, saját birkáival 5. kép: XVIII. századi német juhász céhláda önállósította magát, de lépfenében elhullottak a birkák." Utána újra juhászko­dott és vagyont szerzett, majd Madarasra költözött, házat és 15 hold földet vett. 10 Tudunk egy negyedik ládáról is, mely felépítésében ugyanolyan mint az itt bemutatott első kettő, de jóval kisebb. Sajnos már átfestették, így az ábrázolás­ról csak közvetett adataink vannak. Azt most is meg lehet állapítani, hogy az Megköszönöm Sólymos Edének a rendelkezésemre bocsátott adatokat, s hogy a ládát publiká­lásra átengedte. — Megjegyezzük, hogy a láda korai évszáma alapján feltételezhető, hogy tulaj­donosa nem Magyarország területén készíttette a ládát. A német juhászok nagyobb arányú betelepülése ugyanis éppen erre az időpontra tehető. Feltűnő az is, hogy az általunk ismert német juhászcéhládán szintén csak az Agnus Dei ábrázolás látható. (Hornberger, Theodor, 1955. 5. kép.) 12 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 177

Next

/
Thumbnails
Contents