Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Szilágyi Miklós: A szárított hal (Halkonzerválási módok a magyar halászok gyakorlatában)
gősen össze kellett szedni, s a bálozó kunyhóba behordani, majd újra teríteni. Éjszakára sem hagyták a terítőn, ha a kedvezőtlenebb időjárás miatt nem száradt meg, hanem reggelre kelve újra zsinegre rakták. Külön foglalatosságnak számított a halzsírnak a belekből történő sütése. Bitó szerint két öregasszonynak csak ez volt a dolga, másik kettő pedig főzött, mert az összes munkást (a halászokat is) közös konyhán élelmezték. A halászok a halfogás szüneteiben, s csak akkor kapcsolódtak be a fenti munkákba, ha egy-egy húzásra feltűnően nagymennyiségű hal gyűlt össze. Inkább a nehéz fizikai munkát vállalták: a kasokat cipelték a sózóba, majd onnan a terítőhelyre. A megszikkadt halakat előbb szellős színben tárolták. Ha nagyobb mennyiség összegyűlt, s közeledett a szállítás — leginkább augusztus táján — báZákba, báíokba 47 kötegelték. A négyszög alakú, gyékénnyel összekötözött, 25 font súlyú bálban feltétlenül sorba kellett rakni a halakat, hogy szállításkor a szekéren egymásra tornyozhatok legyenek a kötegek. Az egységesen 25 fontnyi súly AlsóTisza-szerte általános volt. Nyíri Antal ezt számolási egységként is értelmezni tudta, megállapítván, hogy a bécsi mázsa fertályának, azaz negyed részének tekintettek egy-egy köteget. 48 A bálozás — ugyancsak Nyíri adata szerint — akkor is bérmunka volt, ha a hasítást néhány napszámos segítséggel, de jórészt családi munkaszervezetben végezték. 49 Bitó János — korábban már idéztük — egy hasítótanya munkáslétszámát 80 főben határozta meg. E szerint egy-egy munkásra átlag egy mázsa hal napi feldolgozása jutott. Az ilyen átlagolás természetesen megtévesztő, ha a munkaintenzitást mérlegeljük, hiszen munkamegosztásban dolgoztak: a 80 munkásnak csak egy része végezte a monoton hasítást, illetve tisztítást. Egy-egy ember kezén akár két mázsa hal is keresztülment egy nap. A halak pedig meglehetősen aprók voltak: leginkább a keszegféléket hasították fel, azokat, melyek az élőhalpiacon nem jelentettek értéket. A nagyobb pontyokat, őnhalat csak akkor szárították meg, ha a nagy meleg miatt nem remélhették a friss értékesítést. 50 A hasító munkatempóját a munkaadó olymódon igyekezett fokozni, hogy az újonnan belépő napszámos 30 krajcárnyi bérét az újoncok 20 percig tartó „virtuspróbája" eredményétől függően, 40 krajcárra emelte. 51 A munkaintenzitásról elmondottakhoz hadd tegyük hozzá: a tanyák munkásai napi 4 órát alhattak a hasítás hónapjaiban. 52 A feltűnően nagy fizikai igénybevétel ellenére: aligha kell teljes egészében a „népéletet" bájos idillnek ábrázoló múlt századi romantika rovására írnunk, ha a hasítótanyáknak a társas életben és szórakozásban betöltött kivételes szerepéről olvashatunk. 53 A nehéz munka víg nótaszó mellett folyt; a halászlegények és hasítóleányok szerelmi játékai természetes velejárói voltak az együttlét47 A német eredetű bál, bála terminológia a XIX. század közepén általános lehetett Szegeden (Bálint Sándor, 1957. I. 105.). Sólymos Ede, 1969. 44. viszont a XIX. század első felében a limitációktaan rögzített gúzshal terminológiát véli azonosíthatónak a bálákba kötött szárított hallal, illetve mértékegységével. 48 Nyíri Antal, 1948. 68. — V. ö. még: Tömörkény István, 1902. 78.; Bitó János, é. n. 40.; Szeremlei Samu, 1911. 288. skk. 49 Nyíri Antal, 1948. 68. r> " A munkaintenzitás mérlegelésekor csak Bitó János emlékezésére támaszkodhatunk, így a számadatokat nagy óvatossággal kell kezelnünk. 51 Bitó János, é. n. 38. ; Bitó egyébként a halszárítás gazdaságosságának mérlegeléséhez is szolgáltat néhány adalékot. Szerinte a jobb íajta nagyobb halak mázsája az ő ifjú korában 22— 24 Ft, a sózott-szárított hal mázsája 16 Ft volt. Ha a 2000 mázsás eredményt elfogadjuk, 32 000 Ft a bruttó bevétel. Ezt a hálók amortizációja, a munkabér, a só ára és (a bérleti szerződésekből, Bitó más összefüggésben közölt adataiból következtetve) aligha több; mint 1000—2000 Ft-nyi bérleti díj terhelte. És a bevétel oldalra még oda kell írnunk az élő hal eladásból származó legalább ekkora jövedelmet! 52 Bitó János, é. n. 31. 53 Kovács János, 1895. 68. ; Szendrey Zsigmond, 1935. 47. 143
