Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Szilágyi Miklós: A szárított hal (Halkonzerválási módok a magyar halászok gyakorlatában)
lászatról írott, a XIX. század végi állapotokat rekonstruáló néprajzi-népnyelvi monográfiája emelkedik ki. 23 Ezeket a Hermanénál részletezőbb és konkrétabb leírásokat néprajzi kutatásunk összefoglalóan még nem értékelte. A történész Giday Kálmán viszont a XVIII— XIX. századi helyi levéltári forrásokat tanulmányozva — ilyen leírások ismeretében — oly nagy jelentőségűnek ítélte a Szeged környéki halszárítást, hogy a helyi tőkés kezdeményezésekről, a magyar ipari fejlődés kibontakozásáról folyt történész vitában manufakturális ipari kezdeményezésként, s nem háziipari tevékenységként jellemezte ezt a feldolgozási módot. 24 A történetírás által vitatott véleménye is indokolja tehát, ha e leírások legfőbb tanulságait összefoglaljuk. 3. A Szeged környéki halhasitó tanyáknak — Inczefi Géza megállapítása szerint 25 — állandó helyük, és a vízzel, illetve egy-egy földterülettel összefüggő nevük volt. Ezeket a helyeket a XVIII— XIX. századi térképeken is feltüntették. Bitó János úgy tudja, hogy Szeged—Csongrád között 37 tanya volt, közülük a Peírónak nevezett gyevi (Algyő) tanyát tartja a legjelentősebbnek. 26 Szűts Mihály — nyilván a legnagyobb hírűeket sorolva — Algyő alatt a Kistisza kifolyásának mindkét oldalán, Kosba-Porgányon felül, a gyevi átmetszés alatt, Porgányban, a Tápai rét aljában, a Fehér tón, a gyáli laposokban és Röszke alatt említ állandó halszárító telepeket. 27 A Kovács János-felsorolta tanyanevek: Sárga, Porgány, Vesszős, Kozsd, Nagyfűzfás, Gyevi-fok. 28 Az ilyen helymeghatározó nevek — a XIX. század eleji halászati bérleti szerződések tanúsága szerint 29 — vagy területi egységként bérbeadott vízterületeket, vagy mellettük egy-egy nevezetes pontot jelölnek. 30 A vízparton — ahogy a szerződésben is rögzítik — „telephelyet" alakíthatott ki a bérlő. A vízhasználatra vonatkozó szerződést tehát meghatározott célú földhasznosítási jog is kiegészítette: „Ezen halászathoz a szükséges halászok Gunyhójának valamint a fogandó halaknak szárításokra megkívánható Gunyhóknak halhasító és szárító helynek által engedődik a már ezeknek előtte regiebb üdöktöl fogvást ugyan ezenczélra használt a réven főiül eső kis Berki táblának azon része a mely a Gyevifokra szegellik, ugy mind azon által hogy ezen térség 900 öleket fölül nehaladjon. Ugy nem külömben a Gyevifoknak balpartján, s a nagy Tiszának jobb partján lévő szegletben is egy egész hold föld térség által engedődik. . . " 31 Az állandósult telephelyen — nyilván azért, mert a bérlő személye, illetve az általa foglalkozott halászcsapat 3—5 évenként változhatott — nem építettek szilárd falazatú építményeket. A nyári tartózkodásra és munkavégzésre alkalmas épületek anyaga és építési technikája az alföldi pásztorhajlékokhoz, az állattartó szállások kezdetleges építményeihez hasonló lehetett, 32 de a speciális funkcionális igények miatt egyedi formájú és méretű épületeket alakítottak ki ezekből az anyagokból. A különböző leírások alapján így rekonstruálható a telephely épületállománya. 33 M Nyíri Antal, 1948. 65—69. 24 Giday Kálmán, 1957. 791—792. 25 Inczefi Géza, 1960. 55., 72. ; Inczefi Géza, 1961. 2íi Bitó János, é. n. 30—32. 27 Szűts Mihály, 1914. 386. 28 Kovács János, 1895. 65—66. 2 ' J CsML. 1. sz. Levéltára (Szeged) Pallaviciniek Mindszent-algyői hitbizományi uradalmának iratai, I. cs. Szerződések. Halászati szerződések 1831—1861. (V. ö.: Szilágyi Miklós, 1977.) m Szeged környékének régi vízrajzi viszonyairól 1. Bodnár Béla, 1928. ; Inczefi Géza, 1960. 31 CsML. l. sz. Levéltára (Szeged) Pallaviciniek . . . halászati szerződései, 26. sz. 32 L. pl.: Györffy István, 1927.; Györffy István, é. n. 113—121.; Tálasi István, 1936. 33 Elsősorban Kovács János, 1895. és Bitó János, é. n. adatai használhatók a rekonstrukcióhoz, de természetesen más szerzők megállapításait is figyelembe vettük. 140
