Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. IV.

Az ÉNy-i pillér és az attól Ny-ra lévő falpillér között lebontottuk az egykori barokk karzatra vezető lépcső alapozását, hogy egységes padlószintet alakíthassunk ki a hajók között. A torony belső, ÉK-i sarkából és a Megyeháza ÉNy-i szögleténél a falból gótikus köveket (2 db) bontottunk ki.

15 A főhajó Ny-i végénél és az ahhoz kapcsolódó részeknél végzett szintsülylyesztés során találtuk meg a DNy-i pillér Ny-i oldala mellett a 24-es, az ÉNy-i pillér DNy-i sarka közelében pedig a 32. számú sírt. Az előzőnél a pillér alapozását (24. kép), az utóbbinál, amely bolygatott volt, a sírgödör formáját figyelhettük meg (25. kép).

16 E. szelvény A főhajó Ny-i végében a legutóbbi, tört téglából kialakított padlószinttől a középkori járószintig történt terepszint süllyesztés. A barokk karzatlépcső alapozásának kibontása után került sor az „E" szelvénynek — a D-i mellékhajó Ny-i végének — feltárására (26—27. kép). A szelvény DNy-i szögletében mélyítettük a terepszintet. A D-i mellékhajót Ny-ról egy hevenyészett jellegű falmaradvány zárta le két régi építésű fal között. Az eddig előkerült részletek alapján most már egyértelmű volt, hogy ezzel a fallal a templom Ny-i oldalának D-i végénél egykor álló hetedik apszis belső nyílását zárták el egy késői átépítéskor, amikor a többinek nagyobb részével együtt részben azt is lebontották (28—29. kép). Az apszis oldalfalai a járószint felett jelentős maradványok formájában a feltárás idején előkerültek. A lebontott félköríves záradék falcsonkjai és a kiszedett falrészek árka jól kirajzolódott a sűrű barnásfekete rétegben. Ennek az apszisnak lebontásakor — hasonlóan a többihez, elsősorban a Ny-i hajófal É-i végénél feltárthoz — egyenes vonalúvá alakították itt is a templom homlokzatát, amelyből csak a torony tömege vált ki hangsúlyozottan. Ezt az állapotot az 1783-as és a század fordulóján készült alaprajzok egyértelműen jelzik. A kiszedett falrészleteket a járószintig felfalaztuk az egykori teljes, eredeti alaprajz bemutatása céljából. Az apátsági templomnak ennél a sarkánál is feltártuk az ÉNy-i saroknál már megismert kiszögelő falmaradványnak megfelelő részletet. A szelvénynek ebben a szögletében a Megyeház falával párhuzamos helyzetű és egy arra merőleges irányú fal maradványa került elő az ez évi feltárás idején. A Megyeháza falával párhuzamos falmaradvány egykori rendeltetését még nem ismerjük. Az arra merőleges falmaradvány viszont a templom területét, kertjét a Megyeháza udvarától elválasztó fal K-i végével azonosítható, amely az említett XVIII. század végi felméréseken, alaprajzokon látható.

17 Az ,,E" szelvény DNy-i részének feltárása után elkészíthettük az apátsági templom hajójának belső terét egykor Ny-ról határoló fal megmaradt alsó részének homlokzati rajzát (30. kép). Két oldalán (G. metszet) jól látható a kapuvá alakított apszisoknak, középen pedig a toronynak belső nyílása. Ezeknek a nyílásoknak alsó részén a már máshonnan jól ismert „bolygatatlan" barnásfekete réteg látható, felette pedig (dőlt, ritkább sraffozás) a bolygatott réteg. E fölött — a középső részen — a torony lépcsője mutatkozik, az É-i sarok közelében pedig, közvetlenül a bolygatott réteg felett, az apszis belső nyílását később lezáró fal maradványa. Az apszisok és a torony nyílásai között lévő falmaradvá15 A torony sarkában egy vállkő volt másodlagosan befalazva, az udvar ÉNy-i szögletében pedig egy nagyméretű, elszedett (gótikus), íves keretkő. A karzatra vezető lépcsőt jelzi az 1794-es felmérési rajz. 16 BBAMÉ II—III. (1971—1972.) 257. és 261. 17 BBAMÉ I. (1970.) 156—158., II—III. (1971—1972.) 230., IV—V. (1973—1974.) 193. 128