Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. IV.

falat a sűrű, barnásfekete rétegre rakták egy vékony sárgásbarna habarcsos rétegre, aljzatra, amely alatt vörösbarna foltot — talán égésnyomot — figyeltünk meg. A következő, К—Ny-i irányú metszetet („F") a Megyeháza fala és az apátsági templom ÉNy-i sarka közti területen alakítottuk ki (19. kép). A 19. kép: A hatodik apszis és a Megyeháza fala közti terület metszetei metszet bal oldalán megfigyelhetjük a templom ÉNy-i külső sarka és az attól D-re feltárt apszis külső síkja közti, minden bizonnyal később épített sarok falazását, amelynek alapozása azonos mélységű a templom sarkáéval. E későbbi sarokhoz a már e területről ismert sűrű, barnásfekete réteg csatlakozik, a Megyeháza felé eső oldalán egy „kürtő szerű" beásással. E beásást puha, fekete réteg töltötte ki, amelyben őskori, bütyökkel díszített edénytöredékeket, paticsdarabokat és csonttöredékeket találtunk.

7 Az udvar ÉNy-i szögletében végzett feltárás egyértelműen igazolta, hogy az itt előkerült falmaradványokat — az apátsági templom ÉNy-i sarkának alapozását — az őskori edénytöredékeket, leleteket őrző, sűrű, barnásfekete rétegbe süllyesztették. A később épített falakat viszont e réteg tetejére alapozták, amely jelenség egy jelentős feltöltődésre utal. A templom ÉNy-i sarkához északról és nyugatról csatlakozó apszisok elrendezése és mérete megegyezik az ÉK-i saroknál feltárt maradványokkal. 7 Ezek az őskori edénytöredékek, telepnyomok, egyértelműen bizonyítják, hogy a városnak e pontján, egy lényegesen magasabb szinten lévő teraszon már az őskorban is település volt. (A szekszárdi bencés apátság feltárása I—III. BBÁMÉ I—V.) 122