Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. IV.

14—15. kép: A 16—17. sz. sír A Ny-i oldalon feltárt apszismaradvány és a torony É-i falsíkjának szögletében, valamint az apszis belső területén több metszetrajzot készítettünk. Annái is inkább, mert ezt a területet nemcsak az említett temetkezések, hanem az újkori csatornák kialakításakor is megbolygatták (19. kép). A ,,C" és a ,,D" metszetek a torony, illetve az ahhoz Ny-ról hozzáépített fal alapozásához csatlakoznak. A metszet világosan mutatja a két különböző időben épült fal alapozási mélységét, amely közel azonos. Az is leolvasható a metszetekről, hogy azoknak alsó részét a sűrű, barnásfekete „bolygatatlan", őskori leleteket őrző rétegbe ágyazták. A sűrű, tömör réteg felett egy barnás, kevert anyagú réteget, majd legfelül a laza törmelékréteget rögzítettük a metszetrajzokon. A következő, „E" jelű metszetet az itt feltárt apszis közepe táján vettük fel — D—É-i irányban —, ahol egy később épített fal maradványa állott. Ezt a falat feltehetően az apszis elbontása után építhették, a Ny-i homlokzat egyik átalakítása idején.

6 A 6 A XVIII—XIX. század fordulója táján készített felméréseken a templom Ny-i homlokzata elé kiugró torony mellett, ahhoz csatlakozóan, egyenes vonalú falazatot látunk. Az észak felé eső fal maradványával azonosíthatjuk az itt említett részletet. 120