Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Rosner Gyula: A Szekszárd–Bogyiszlói úti avar temető ló- és lovastemetkezései

A teljes lócsontvázakat tartalmazó halottak etnikai hovatartozását nem vizsgálhatjuk az anyag elégtelensége miatt. A nyúzottlovas-temetkezések embertani anyagának felmérése sem történt még meg, s ezért csupán néhány adattal kívánjuk gyarapítani az erre irányuló kísérleteket. A kiindulási alapunk — úgy tűnik — azon kérdés lehet, hogy mi lehetett az oka a lovak megnyúzásának, s miért csupán a ló bőre került a sírba? A legkorábbi avar temetkezések közé sorolhatók azok az égett lószerszámok, melyek kis mélységből kerültek elő egyetlen gödörből/'

3 Bóna István e jelenséget a felsorolt és elégetett maradványok eltemetésével hozza kapcsolatba. Ez a megokolás bennünket csak annyiban érint, hogy a temetési szertartáskor számolhatunk torral, lóáldozattal. A nyúzott lovak eltemetésekor is csak az áldozati állat húsának elfogyasztása után eltemetett maradványát találtuk meg. Az a tény, hogy a temetőn belül vannak olyan halottak, akik a másvilágra magukkal viszik a lovukat, és a toron a hozzátartozók nem fogyasztják el az ehető részeket, felvetheti a gazdasági háttér lehetőségét. Vagyis a szegényebb családok ugyanazon lóval áldoztak, melynek húsát meg is ették. Ennek ellentmondanak a halottak mellékletei. A 350. sírban eltemetett harcos tegezésben hat nyílvesszőt, íját, kardját, lándzsáját vitte magával, ezüstveretes „tüszőben" indult a nagy útra. Méltóságát a csont korbácsvég is jelképezte. A 835. sír férfihalottja, bár rangban lényegesen alatta maradt az előzőnek, hátasa mellett még csikót is áldoztak a temetésnél. így tehát el kell vetnünk a gazdagság vagy szegénység által kínálkozó lehetőséget. Vitathatatlanul más okok magyarázhatják meg a nyúzott állatok eltemetését, vagyis a temetési szertartások más gondolati, hitvilágképi háttér kirajzolódását teszik lehetővé. Ebben méginkább megerősít bennünket a két nyúzott szarvasmarhával eltemetett nő sírja vagy a maszkos temetkezés. Nem gazdasági okok, hanem csakis a hiedelemvilág különbözősége az, amely e kérdéseket feloldhatja. E sokféle temetkezési rítus, akár a teljes állat csontváza, akár csak a bőrében bennehagyott néhány csontja került is a sírba, eltérő hitvilágban való gondolkodást, s a másvilágról alkotott kép sokféleségét jelenti.

44 E színes hitvilág különböző népcsoportokat takar, s ez megegyezik a források adataival, melyek a korai avar kaganátus népeinek tarkaságáról tudósítanak. Az Altáj vidékéről elindult népesség kultúrájának szálai a Tuva-vidékre és Mongóliába

45 vezetnek. Közép-Ázsiából, a mai Kelet-Turkesztánából és Üzbegisztánból új és új népcsoportokat szakítanak magukkal.

46 "Útjukban ezután még nagyon sok kisebb-nagyobb néppel kerültek kapcsolatba, melyek közül néhányat magukba is olvasztottak. Hogy a népek ezen sokaságából kikkel hozhatók kapcsolatba a nyúzottlovas-temetkezések, arra legutoljára Bálint Csanád tett kísérletet. Véleménye szerint a „kitömött lóbőrös" temetkezési szokás a kangarok népének hitvilágához kapcsolható.

47 Ügy tűnik azonban, hogy ez a megfogalmazás csupán egyetlen szokásra érvényes, s nem a kora avar korban előforduló összes nyúzottlovas-temetkezésre. Kitömött állat a Kárpát-medencében csupán két he43 Bóna L: Fejér megye története 1/5. — Székesfehérvár, 1971. 24. 44 László Gy. : Ösvallásunk nyomai egy szamosháti kocsis történetében. Kolozsvár, 1945. 6—7. 72. 99. 45 Грач А. Д.: Древнетюрские курганы на юге Тувы. КСИИМК. 114(1968) 106. 4(5 Алихова А. Е. Муранский могильник и селище. Материалы и Исследования по Археологии СССР 42 (1954) 259—301. 47 Bálint Cs. : Honfoglalás kori lovastemetkezések. Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. Szeged, 1972. 99. 107