G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Mészáros Gyula: A Mözs-szárazdombi X–XI. századi magyar köznépi temető

JEGYZETEK 1. Klab Mihály szerint a Szárazdomb, mely ma szántó, korábban szőlőterület vált. A 30-as években forgatták ki tagosítás során. A domb — szerinte — eredetileg magasabb volt, de 1937-ben lehordtak belőle, hogy ekés földművelésre is alkalmassá tegyék. A homokkitermelés 1960-ban indult meg. Klab emlékezete szerint az első sírok 1961-ben kerültek elő a bányagödör közepe tájáról. Rottenbiller Andrásné mözsi lakos szintén úgy tudja, hogy a homokbánya dombja „50 évvel ezelőtt még szőlő volt, gyümölcsfákkal is beültetve. 1936-ban — tagosítás során — a szőlőt és fákat kiirtották A domb 50 évvel ezelőtt magasabb volt, mint ma." Simon János, a mözsi Új Élet Tsz tagja elmondta, hogy 1960. nyarán ő nyitotta meg elsőnek a homokbányát. Állítása szerint mindössze 2 csontvázat talált. A sírokban — csontokon kívül — egyebet nem észlelt. Sulák János MÁV rakodómunkás — közlése szerint — ,,1962 májusában homokkitermeilés közben 5—6 emberi koponyát és egy lókoponyát" dobott ki. Kétfülü cserépedényt is talált, „de az nem sírban volt", izsák Gyula mözsi tsz-dolgozó szerint a homokbányának „csak nyugati sávjában fordultak elő csontvázak. Körülbelül két sor mehetett tönkre." Légrádi János mözsi tsz-tag elmondta, hogy a bányából 1960 óta hordja a homokot. Szerinte a gödörnek csak „nyugati feléből jöttek elő csontvázak." Fémtárgyra, vagy egyéb sírmeliékletre nem emlékszik. Főglein Márton mözsi lakos szerint 1900-ban a gödör északi részén, a dombon átvezető földút közelében ő találta az első csontvázat. „Egyik karcsontján rézkarika volt." A mözsiek arról is tudnak, hogy Simon György hajós, mözsi lakos egy alkalommal agyag bögrét talált a bányában, amit magával vitt. 2. Uzsoki A..—Szőke B., Honfoglaláskori magyar sírok Páliban. ARRABONA 2 (1960) 5—9 1. 3. Török Gy.: Die Bewohner von Halimba-Cseres nach der Landnahme. Leipzig, 1959. Lásd: Térképmelléklet. 4. B. Mikes K., Le cimetière dit „de la commune" de Zalavár. AAA (1954) Fig. 2, 3. 5. Uzsoki A.—

Szőke B., i. m. 6. Dési Albert állatorvos meghatározása. 7. Bálint Cs., Honfoglaláskori sírok Szeged-öthalmon. MFME (1968) 47—89. 1. 8. László Gy-, A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 271. 1. 9. Dienes I., A honfoglaló magyarok. Bp. 1972. 53. 1. Kapros Márta Ipolj'-menti néphagyomány gyűjtésében többek között rókafej főzetből készült fürdővíz is szerepel, melyet súlyos beteg gyermkeknél alkalmaztak (Ipolyfödémes, Ludányhalaszi). „E célra kutyakoponyát is használtak" (Beirnecebaráti). Kapros M., A gyermekre vonatkozó preventív és produKtíy mágikus szokások az Ipoly-menti néphagyományban. Nógrád megyei múzeumi közlemények (1974) 20, 75—95 1. 10. Párducz M., Dolg. (1943) 183—192. 1., LXII—LXVI. t. 11. Szőke B., A Bjelobrdoi kultúráról. Arch. Ért. 86 (1959) 1. 32. 12. Hampel J., Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Bp. 1907. 22. t. 3: Puszta-Bukova (Torontál megye). A második halomsírból. 16. Hampel, j., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Dritter Band. Atlas. Braunschweig 14. Ilyenek kerültek elő pl. Székesfehérvár-Demkóhegy honfoglaláskori temetőjének 5. és 21. sírj ából. Bakay, K., Gräberfelder aus den 10—11. Jahrhunderten in der Umgebung von Székesfehérvár . . . 43. 15. Nemeskéri J—Lipták P.—Szőke B., Le cimetière du Xle siècle de Kérpuszta. Acta Arch. Hung. HI. 205—301. 1., Széli M., XI. századi temetők Szentes környékén. Fol. Arch. Ill—IV. (1941). (Pl. 6 db a sokgyöngyös 76. sírban). 16. Hampel, J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Dritter Band. Atlas Braunschweig 1905. Tai. 175, Abb. 9—10. Grabfeld von Fenék (Com. Zala). 17. Szőke B-, A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Rég. Tan. I. Bp. 79. 1. : Tömör füles gombok (VI. t. 3—5.) 18. László Gy., i. m. 6: A Szeged-bojárhaimi temető. 6. 19. B. Mikes K., A Szofo-kolibai X—XI. századi temető. Fol. Arch. VHI. (1956) 121. 1. 20. Szőke B., i: m. 35. 1. A köznépi temetők leletanyaga. Trogmayer O., X—XII. századi magyar temető Békésben. MFMÉ 1960—1962. 9—38. 1. — A visszahajlítás nélküli, nyitott, sima karikát Trogmayer O. is a legkorábbi magyar hajkariika-típusinak határozta meg. 21. Kiss A., A magyar államalapítás telepítéseinek tükröződése dunántúli köznépi temetőkben. Arch. Ért. 95 (1968). 2. 243—256. 1. 22. B. Mikes K., i. m. 122. 1. 23. Szőke B., i. m. : „A köznépi temetők leletanyaga. Női ékszerek és a viselet tárgyai. A fej ékszerei". 38. 1. Szőke B. szerint „csak nők és gyermekek viselték." Ugyanakkor a mözsi temető három, fegyveres férfisírjában is előkerült egy-egy példányuk. 24. Általában a korai sírokban i vagy 2 szem van a nyakon. László Gy. megállapította rontás elleni szerepüket. (László Gy., i. m. 440

1 1.) 25. Szőke B., Rég. Tan. I. 53. 1. 26. Megay G., Honfoglaláskori temető Miskolc ÉK-i határán. Arch. Ért. 88 (1961) 1. 88—108. 1. 27. Szőke B., i. m. X. t. 8. ; Hampel, J., Alterthümer . . . III. B. Taf. 519. Abb. 12—15. ; Bakay K. a Székesfehérvár-demkóhegyi temetőből ennek a gyöngytípusnak egész füzérét mutatja be. Gräberfelder aus den 10—

il. Jahrhunderten in der Umgebung von Székesfehérvár. Alba Regia VI—

VII. 1966: XXIV. t. 8: Székesfehérvár-Demkóhegy. 8: Grab 28. 28. László Gy-, i. m. 441. 1.; „A kék gyöngy ugyanúgy védett a rontás ellen, mint a fordított cselekedet..." 29. Bakay K., i. m. Taf. XXXVIII. 2: Székesfehérvár-Rádiótelep, Grab 27. 45