G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében

85. „... osztán akkor elteteti, vagy elteszi ő saját kézivel az a pokol gyehenna tüzire kerül; ott etetik meg az ördögök. Azt ott siringetik, seringetik, forgattyák... A karincájábul ... azt mondják a karincájábul eszi meg. Azt mondták, hogy aki elteszi a gyerekit, az a másvilágon majd a karincájábul eszi meg. Azt mondták az ördögök odaadják neki rendre és megeszik, a másvilágon..." (Csernakeresztúr; Hunyad m. — Gémes B., A 871. 75—76.) 86. „A szándékosan elvetélt asszony halála után az elvetélt gyermekeit kötényében hordozva bolyong mindaddig, míg azokat meg nem eszi." (Pálmonostora; BácsKiskun m. — MNT. II.) 87. „... az, aki a elvégeztette, vagy elvégezte az a másvilágon a gyermekét a kötőjibe hordja." (Kiskunfélegyháza; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 872. 15.) 88. „A Boldogasszony ászt hattá, hogy a mölik asszony ászt mökcsináli, hogy gyeröke ne lögyön, a' megöleti a gyer'ököt. A fejit mög nem öheti, a gyer'ök fejit a kötőjibe hordi. ... Egy (asszony) szaladgált éczaka, 11 gyer'ököt megövött, a fö'd nem vötte be, szaladgált, a 11 fej a kötőjibe vót. Mindég szaladgálni köllött néki mék csak egy' asszonnyal nem találkozott. Oszt' az az asszony asz' mon'ta neki: M'é' nem ötted mög a fejit is!? akko etemethették." (Szőreg; Csongrád m. — Kálmány L., 1885. 29.) 89. „... Tápén még ma is él öregasszonyok körében, akik az ilyen vagy olyan formában való magzatelhajtást halálos bűnnek tartják, hogy az elhajtott magzat ott van a túlvilágon anyja kötőjében: az asszonynak onnan kell megennie. Emlegetnek egy szentéletű fiatal tápai legényt, Domonkos Antalt is, aki 22 éves korában 1897. táján halt (meg), hogy egyszer kint végezte imádságát a temetőben, az ottani kápolnában. Egyszer hallja ám, hogy édesanyja a sírjában fölsír. Megkérdezte tőle, miért sír. Anyja, aki a faluban bűbájos hírében állott, így felelt: hogyne sírnék, mikor azt kell hinnem, hogy örökre el vagyok kárhozva. Fiam: hét gyereket ettem meg, nem fogad be se a menyország, se a pokol. A legény nagyon elszomorodott. Szeretett volna anyján segíteni, ezért a maga érdemeit, életét ajánlotta föl. A hiedelem körül tehát kis legenda kerekedett." (Tápé; Csongrád m. — Bálint Sándor gyűjtése in. litt.) 90. „Menjen a temető körül — mondja nekem — éjjel 12 órakor, ott állnak az asszonyok, a kötőjükben annyi gyerekfej, (ahányat elcsinált. Mondják:) Gyere segíts gombócot rágni.' Akinek van esze, (azt feleli:) ,Ha megcsináltad, rágd te magad el'. Ha én megyek arra, (mondja magáról) kísérnek a temető sarkától 50 lépésig, onnan visszaugranak." (Fehértó; Csongrád m. — Grynaeus T., EA P9/1956. 45—46.) 91. „... a magzatát elhajtó anya holta után kilencszer eszi meg egymás után minden elhajtott magzatát, öreg szülék látni vélték a meghalt asszonyok lelkeit, amint éjszakánként árnyékként imbolyognak a templomban, hogy ott az oltár háta mögött megbújva elhajtott magzataik tetemén rágódjanak." (Békésszentandrás; Békés m. — Gémes B., A 795. 43., A 872. 49.) 92. „Kecskeméten — a Bolgár telepen — édesanyám mesélte, hogy az apám testvérének a lánya mikor haldoklott, nem tudott meghalni: ,Várjáí édes Jézuskám még a lábát eszem, ... a keze van meg ... ' Mikor mind megette, akkor tudott meghalni. Nem akart gyereket... — Hármat elvetetett. Nehezen halt meg. Mikor haldoklott, addig nem tudott meghalni, míg meg nem ette a gyerekeket. Az 50-es években halt meg, — Hogy őszinte legyek én előttem is mindig előttem állt ez. Hogy valaha megtörténik-e nem tudom. Ez mindig eszembe jut, de a többi asszony kinevetett, mikor mondtam; ,No, lesz mit enni a másvilágon'." (Kecskemét; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 834. 2.) 93. „Egy asszony mondta, hogy tudja-e édes Kata néném — édesanyámnak — tudja-e édes Kata néném, mit láttam álmomban. Azt mondja; mondd édesem, mondd el mit láttál? Azt mondja, azt láttam álmomban, hogy valamit úgy rágtam. Nézem, nézem, s — azt mondja még ott volt egy asszony mellettem. Reám néz, s azt mondja; Te édesem, nézd csak meg milyen véres a szájad, folyik le a vér a szájadbúi. Nézem. .. Kiveszem a szájambul, hogy micsoda — hát egy gyermekfej vót. ... hogy a gyermeket elhajtotta magátul... Szóval én úgy hallottam, hogy aki magzatelhajtást csinált — a jó Istentől olyan büntetést kap, hogy amíg meg nem eszi, addig a mennyek országába be nem juthat." (Csernakeresztúr; Hunyad m. — Gémes B., A 871. 68—70.) 94. „Az elcsinált gyermeket a másvilágon meg kell enni. A sok gyermeket eltett anyáról így beszéltek: Sok pecsenyét fog enni a másvilágon." (Tokaj; Borsod-AbaújZemplén m. — MNT. II.) 253