G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez

földrül. Mikor verték volna, minden pálcza ütés után azt mondotta Deli Markó az haidúkkal, kik verték, hon, ugimond, bestye lélek, kurvaffi, hon az négy száz forent. El hagiván az után Vargha Bálintot, aztis mondotta ezen tanú, hogy eőtetis le fogták volna és pálczázták kemény képpen gondolván azt azon Deli Markó, hogi eőis részes volna az Vargha Bálintal és együt kereskednék vele. Az után Vargha Bálint látván azt, úgy kezdet volna keönyörögni és esedezni mellette, hogy ne tagolnák, mert ha, úgymond, azt cselekszik, annyira jön az dologh, hogy csak egy ember sem gyön avagy hoz valamit szabadulásáért. Az után ezen tanút el eresztették, úgy, hogy a föllyül megh nevezet Vargha Bálint társainak megh mondaná, hogy a teöb pénznekis szerét tennék és megh küldenék. Aval Deli Markó meg nem elégedvén, utánna ment teöb oly jámborokkal, mint eő maga volt, ezen tanúnak, Bőcske városára, el hozván magával Vargha Bálintotis és éyel, hainalban lopva és orozva, tolvai módon be jővén úgy fogdozá és fogdoztatá megh Vargha Bálint fiát, eöcsét, Szabó Balásnét, Szálai Máttyásnét, Latos Mihály leányát és vitte az szigetben, holot mind addigh tartotta, mígh nem a sarcz pénzt éppen azon Vargha Bálint az teöb társaival megh hozatták volna és attak Deli Markónak. Megh adván neki, ismégh nem tudja ezen tanú Deli Markó honnéd indulván, uyonnan két száz foréntot kért raitok, és hogy ha meg nem adnák, feleségeket és eő magátis, Vargha Bálintot mind addigh ki nem ereszti, míghnem arrólis megh nem elégéttik, ési így kénszeréttetének ismégh azon két száz foréntotis az makádi szigetben azon Deli Markónak megh adniok, félvén az előbbeni ütő pálczától. Vigesimus tertius testis Elias Bene Comaromij residens, annorum circiter septuaginta, juratus et examinatus fassus est: hogy eő bizonnyal hallotta azt, hogy Vargha Bálintot Deli Markó borai mellől el fogta és az után azon Deli Markó Bőcske városára hogi reá ütőt, bizonnyal tudnája, és hogy azon Vargha Bálint fiát, eöcsét, Szabó Balásnét, Szálai Máttyásnét és Latos Mihály leányát meg fogdozta volna, és hogy mind addigh sem eresztette el, míghnem éppen a sarcz pénzt le nem tették és attak neki. Vigesimus quartus testis providus Albertus Fejes colonus arcis suae majestatis Ovariensis, annorum circiter quadraginta, juratus et examinatus fassus est: hogy eő bizonnyal tudná azt és hallottais volna, hogy Vargha Bálintot valami négy haidú az borai mellől, kit Baranyából hozót nyereségre, el fogta és négy száz foréntra vereséggel, tagolással sarczoltatta, hogy adgyon, mellyet megh értvén Deli Markó, hogy megh fogták volna, azon négy haidútul el vette, el vévén azt mondotta neki, hogy im, úgymond, Vargha Bálint, én az haidúktul el szabadétlak, de mind azonáltal a sarcz pénzt, ki négy száz foréntot tenne, megh köl adnod, és ot addigh sarczoltatta, taglotta, verette, iszonyú, kereszténhez nem illendeő szókkal szidalmazta, mint egy rabot,

10 míghnem azon Deli Markónakis megh nem ígérte a sarczot, megh ígérvén osztán és miért hogy mindgyárást meg nem adhatta, azon Deli Markó teöb lator haidú társaival, és Vargha Bálintotis el hozván magával, Bőcske városára hainalban, orozva ment, úgy, hogy azon Vargha Bálint társaitis el fogdozhassa, de miért hogi eőket othon nem kaphatta, feleségeket, ugi mint Szabó Balásnét, Szálai Máttyásnét, Latos Mihály leányát és azon Varga Bálint fiát el fogdozta, és az ott való szigetben vitte, holot mind addigh tartotta fogva, míghnem negyed fél száz forintot hoztak neki, az eötvenét azon Deli Markó el engette nekik. Aval sem elégedvén meg, ismég uyonnan azon Deli Markó Vargha Bálinton és társain kénszeréttís képpen és erővel két száz foréntoth veth, a fejében, hogi a borokat haidúságtul megh oltalmazza és Pestigh segítti el késértetni, kit ha megh nem akarnának adni, azon lészen, hogi a haidúságot azon borokra támosztia és az helségrül el vágattya é

s elis süllyesztett, és úgy kölleték azt az két száz foréntotis makádi szigetben kénszeréttís képpen megh adniok. Vigesimus quintus testis providus Paulus Thama colonus arcis suae majestatis sacratissimae Ovariensis in Szent Miklós degens, annorum circiter triginta duorum, juratus et examinatus fassus est: prouti immediate praecedens testis per omnia. Vigesima sexta fatens honesta mulier Ursula, consors praefati Pauli Thama, annorum circiter viginti quinque, jurata et examinata fassa est: similiter per omnia sicuti vigesimus quartus in ordine testis. 10. Értsd: Mint a török rabokat szokták, akiket ebben a korszakban válogatott kínzásokkal kényszerítettek arra, hogy szabadulásukért minél nagyobb sarcot ígérjenek. 269