G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez

latnak magukról. A legkülönbözőbb ügyekben váltanak levelet magyar földesuraikkal, az állami és egyházi hatóságokkal stb. Nem így azonban a Tolna megyében különösen a XVII. században, s zártabb tömbben a Kapós és Koppány folyó mentén, de szórványokban lényegében az egész megyében nagyon elszaporodott rác közösségek.

15 Részben, mert az írásbeliság náluk sokkalta alacsonyabb szinten állott, mint magyar sorstársaiknál, részben pedig azért, mert jóval lazább kapcsolatokat tartottak a magyar földesurakkal is. Nagyobbrészt ezek a tények •magyarázzák, hogy a XVII. század mindmáig megíratlan lap maradt Tolna megye történetében. A helytörténeti monográfiákban — e századról szólva — rendszerint néhány elszórt, összefüggéseiből kiszakadt adat található, sok helyütt pedig egyenesen csak általánosságok olvashatók helyi adatok helyett.

16 E sorok írója egy nagyobb téma kutatása során

17 az elmúlt esztendőkben szisztematikusan végignézte azon családok levéltárainak jórészét, amelyeknek a hódoltságban birtokaik voltak. E kutatómunka során egy egész sereg olyan forrásra bukkant, amelyekre eddig még csak nem is utalt a történetírás, s amelyek majdan — rendszerezve és kiértékelve — lehetővé teszik egész Tolna megye főbb XVII. századi változásainak felvázolását is. Addig is, míg e munkára sor kerülhet, indokoltnak látszik néhány jellegzetes és egyben kiemelkedően fontos információkat tartalmazó forrás közzététele. Részben, hogy a figyelmet ezáltal is ráirányítsa a kiaknázatlan, de kiaknázható lehetőségekre, részben pedig, hogy adataikat addig is hasznosíthassa a helytörténetírás. Anélkül, hogy az alább közlésre kerülő öt forrást részletesen elemezni akarnánk, megemlítjük, hogy ezekben szó esik a korszak csaknem minden fontos jelenségéről. Szólnak a pusztulásról (L, Il/a.) és az újjátelepedésről (II/c), a paraszti élet számos vonatkozásáról; az élénk paraszti-mezővárosi kereskedelemről (I., III.), a jobbágy és magyar földesurai viszonyáról (II, III. és V.), a hódoltsági mindennapok nyomasztó gondjairól (IV.). Az V. forrás kiemelkedő értékét az adja, hogy a tanuk vallomásaiban hallunk Északnyugat-Tolna csaknem minden helységének török uralom alatti és utáni sorsáról. 15. Lásd pl. OL P. 118. Esterházy es. It. Rep. 35. Fase. V. Nr. 581. és Horváth Árpád, Szakcs mezőváros története. H. n., 1969. 55—56. 1. 16. Felsmann József, Mányoki levelek a tizenhetedik századból. Budapest, 1913. (A Szent-IstvánTársulat tudományos és irodalmi osztályának felolvasó üléseiből. 85.), amely a nagymányokiakhoz, illetve általuk írott levelek gyűjteményét adja (a levelek ma a pécsi Egyetemi Könyvtár kézirattárában találhatók), szinte az egyetlen — s így jószerivel csalk szabályerősítő — kivétel. 17. „A hódoltság a magyar feudalizmus rendszerében'' című monográfia anyaggyűjtéséről van szó, amelyben a hódoltsági jobbágy magyar részre adózását és az ezzej kapcsolatosi szokásrendszert kívánjuk ismertetni. 262