G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében

62. „Aki a gyermekét eltette az a pokolba kerül." (Nagygeresd; Vas m. — MNT. II.) 63. „... a magzatelhajtó nő a pokolra kerül." (Csávoly; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 795. 133.) 64. „Aki gyermekét szándékosan elveteti, az a halála után az örök tűzben fog szenvedni." (Tiszakeszi; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — MNT. II.) 65. „Egy oláhné egyszer elcsinálta a gyermekét. Vádolta a lelkiismerete, s meggyónta az öreg kalugyernek. A pópa azt mondta, hogy csináljon egy teknő preszkurát. Megcsinálta, s elvitte a pópához. A pópa egy hordó alá tette, elmondta a bűbájos szavakat, aztán félre taszította a hordót. Hát csupa kígyó, béka lett a preszkurából. Azt mondta: Ezek közt fogsz kínlódni a pokolban! Az asszony mind imádkozva kódorgott egyik faluból a másikba, a míg meghalt." (Mezőség — Versényi Gy., 1901. 317.) 66. „Aki kicsináltatja magából a gyereket, az a gyehennára kerül. Tüzes láng égeti, két tüzes kígyó szíjjá a mejjit, sarkig folyik a vére." (Luby M., 1935. 173.) 67. „Az anya a pokolra jut és ahány gyereket elvetélt, annyi ördög fogja tüze

s vassal döfködni." (Tiszakarád; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — MNT. II.) 68. „Aki a magzatát elhajtja, annak a túlvilágon meg kell ennie. — Ahányat elhajt; annyit kell megennie." (Nyárádmente: Teremé, Üjfalu; Kisküküllő m. — Gémes B., A 871. 161.) 69. „... aki így elhajtja a magzatot, ahányat elhajt és akkor azt meg kell neki a túlvilágon enni." (Soltvadkert; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 832. 2.) 70. „Azt mondták, hogy aki eltette a gyereket, annak a túlvilágon meg kell enni." (Miháld; Somogy m. — Gémes B.—Szabó I.—Zsova I., A 833. 10.) 71. „Régen azt mondták, ha valaki elhajtja a magzatát, meg köll enni neki a másvilágon." (Letenye; Zala m. — Gémes B.—Szabó I.—Zsova L, A 796. 1.) 72. „Azt mondják maj' megeszi a másvilágon ükét. Mikó' mon'ták, hogy ez ugye elvesztette vagy elhajtotta magátul a gyereket, de maj' megeszi a másvilágon. Vétek, bűn az." (Nagykölked; Vas m. — Gémes B.—G. Vámos M., A 797. 1.) 73. „Más világon meg kell enni, másképp nem lesz nyugalma." (Nagybárkány ; Nógrád m. — MNT. II.) 74. „Meg kell ennie halála után elvetélt gyermekét." (Sajószentpéter; BorsodAbaúj-Zemplén m. — MNT. II.) 75. „Az elvetélt gyermeket az anyjának halála után meg kell ennie." (Rákóczífalva; Szolnok m. — MNT. II.) 76. „Azt mondták a régi öregek, hogy annak meg kell enni, aki a magzattyát elhajtja." (Zalaegerszeg; Zala m. — Gémes B.—Szabó I.—Zsova I., A 833. 1.) 77. „A másvilágon megétetik vele, mert az nagy vétek." (Mályinka; Borsod-AbaújZemplén m. — MNT. II.) 78. „Kanállal etetik az anyjával. Kanállal etetik meg az elvetélt gyermeket, amilyen formában vetélte el, ugyanolyan minőségben tömködik bele kanállal." (Mezőkeresztes; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — MNT. II.) 79. „Egy asszonyról mondja Bodnár Rozália: ,ha én meghalok, a másvilágon annyi hús lesz előttem, hogy nem győzöm megenni és megfulladok, mert 12 gyermekem lett volna, de csak négyet hoztam a világra, a többit elvétettem'. (Halálos ágyán mondta.)" (Újfehértó; Szabolcs-Szatmár m. — MNT. II.) 80. „Az elvetélt gyerek hús lesz a szájában a másvilágon, amit enni kell, kihányja és újra eszi. Nagy teknő lesz tele gyerekhússal, azt kell enni." (Mezőnagymihály; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — MNT. II.) 81. „Az asszony halála után megeszi, kihányja, újra megeszi, újra kihányja a gyereket." (Mezőkeresztes; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — MNT. II.) 82. „Nekem 10 gyerekem volt, nálunk nem volt ez szokásban, mert Kácsikán a templom falára vót ilyen asszony festve. Meg kellett enni az eltett gyermekét. Ette, s újból ette. S a száján csorgott kétfelé vissza, s újra meg kellett enni. (Andrásfalva, Bukovina — Izmény; Tolna m. — Zsova I., A 899. 9.) 83. „Túlvilágon elibe teszik, hogy egye meg, de soha nem fogy el." (Pusztina; Moldva — Szászvár; Baranya m. — G. Vámos Mária gyűjtése.) 84. „Az a pokolra jut. Meg megeszi a gyereket a túlvilágon. A kötőjébűl őszi mög a gyereket. Azt az Isten méri arra — büntetésbűi — hogy a kötőjébűl köll neki ott mindenki előtt kienni." (Kunszállás; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 817. 7.) 252