G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében
„Hatvani káplánságom idején egy öreg gyermektelen asszony a templom bejáratánál a szenteltvíztartóba ismételten bemártogatta a kezét és maga körül hintette a szenteltvizet. Bosszantott, bár magam is eszelősnek tartottam némileg — furcsálkodásonion egy templomos öregasszony magyarázatot adott, hogy az illető fiatalkorában elirtott és lelkét nyugtalanító magzataira hinti, akiknek lelkei vádolják." 57 Lehetséges ugyanis, hogy az ottani hiedelem szerint az elhajított magzatok lelkei a templom bejárati részén tartózkodnak. 58 Hiedelemábrázolások Eddig csak öt olyan ábrázolásról tudunk, 59 melyen a magzatát elhajtó nő büntetése látható. A legkorábbi, általunk ismert ábrázolás Diósgyőrben, várásatás során került elő. Egy töredékes, zöld ólommázas kályhacsempe; közepén egy női alak látható két gyerekkel a kezében; egyiknek a felső testét már megette. Az ábrázolás annak a középkorban — minden valószínűség szerint — általánosan ismert hiedelemnek illusztrációja, mely szerint a magzatát elhajtó nőnek elhajtott magzatait a túlvilágon meg kell ennie. A kályhacsempe korát a publikáló Voit Pál és Holl Imre a XVI. század első felében (1530. körül) határozza meg. 60 A következő adatunk a szilágysági Dersida görögkatolikus templomának freskóira vonatkozik. Ez sajnos már elpusztult; hosszabb időn át nem lévén teteje a templomnak, az eső lemosta a falról a képeket — különösen a bejárattal szemben, a női szakaszban okozva nagy pusztítást — csupán néhány festékfolt jelzi a gerendák repedéseiben a hajdani pokolábrázolás ottlétét. Fetzer leírásából kitűnik, hogy a poklot ábrázoló képsorok a guraszádaihoz hasonlóak lehettek. Az általunk tárgyalt hiedelemábrázolásról a következőket olvashatjuk: ,,A magtalan nőt kígyó fogja körül és gyermeket kénytelen enni, melyet az ördög nyújt neki." 61 A templom építése 1600 és 1650 közötti időre tehető. Festése 1771—72-ben készült a feliratok szerint, bár korábbinak állítják. Mindezek alapján Fetzer a XVIII. századra teszi keletkezésük idejét. Elképzelhető azonban az is, hogy a guraszádaihoz hasonlóan nem egy időben, s egy ember munkájaként jött létre. A bihari Középes templomának festményeiről C. Petranu írt. 62 Adatainak felhasználásával Viski 62 / a közli a magzatelhajtó asszony pokolbeli büntetését ábrázoló kép rajzát. A kép felirata; „care nu face prunci" vagyis aki nem szül porontyo(ka)t. Egy asszonyt ábrázol, amint egy gyermek fejét eszi, a következő gyermeket az ördög nyújtja felé. Mivel egyéb támpontunk nincs, el kell fogadnunk Viski megállapítását, aki a hiedelemábrázolás korát a jelzett forrás alapján a XVIII. század első felére teszi. Sajnos a templomot a két háború között elbontották, s helyére 1930^ban egy újat építettek — így tanulmányozására nem nyílt módunk. B7. Gémes B., A 872. 21. 58. Vö: „A meg nem keresztelt gyermekek a templom pitvarába járnak éjjelente sírni". (Sztancsek J., 1908. 101. 1.) 59. Néhány bizonytalan utalással rendelkezünk még, eddig azonban nem állt módunkban kontrollálni az aidatok helyességét. fil. Voit P.—Holl !.. 1963. 611—62. 1., 41. t. 61, Fetzer J. F., 1896. 247. 1. 62. C. Petranu, 1931. 62/a. Viski K„ 1934. 174. 1. 245
