G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében

desen eltartani — azonban a fent említett hiedelem oly erősen élt és él körükben, hogy egyetlen egyet sem tudtunk rávenni a terhesség megszakítására."

30 Hasonló adat bukkan fel napjainkban a Szilágyságban. Egy halmosdi aszszony a rendkívül szigorú román abortusz-törvény szerint is „jogos" lett volna kaparásra. — És mondja neki az orvos: Mama drága! Maga 46 éves, 12 gyermeke van, a szíve beteg, a lábai viszeresek. . . Miért kell magának a 12 után még szülni? Azt mondja: nem akarom én a másvilágon enni meg az én gyermekemet! Nem akarok vétkezni! — Hát az nem vétek megszülni, és akkor. . . Igen, de akkor, ha jövök kaparásra, darabonként kell lenyeljem majd a másvilágon a gyermekemet."

31 Megemlíthetjük itt azt a kecskeméti munkásasszonyt, aki elmondta, hogy milyen kétségek gyötrik — a már legális abortuszok miatt — s gyakran gondol arra: „No, lesz mit enni a másvilágon."

32 A felsorolt példák — melyeket tudatosan századunk 60—70-es éveiből vettünk — sejtetni engedik, hogy a tárgyalt hiedelmeknek a korábbi századokban milyen hatásuk lehetett. Az, hogy bizonyos területeken, pl. a Sárközben, miért változnak a fentebb vázolt íratlan törvények, s miért szűnik meg előbb a szóban forgó hiedelemrendszer hatása, összefügg a terület gazdasági, történeti, vallási tényezőivel. A Sárközben a XVI. század derekán jelenik meg, s válik általánossá a reformáció. A református közösségek racionálisabb életszemlélete, valósághoz való közelebb állása, gyakorlatiasabb életvitele, a korábbi egyházi tanítások túlsúlyának csökkenése, az egyházi és minden egyéb tekintélytisztelet •—• ezen keresztül a korábban megszilárdult közösségi normák tiszteletének — elvetése azt eredményezi, hogy a közösség értékrendje előbb módosul, mint a környező területeken. A hagyományos paraszti élet rendje előbb megbomlik. Hozzájárul ehhez az is, hogy itt a reformációval szinte ©gyidőben megjelennek az iskolák, s a közműveltség szintje a környező területekhez képest magasabbra emelkedik. A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek Egy közösségen belül az a természetes állapot, hogy az asszony gyermeket elítélte a magzatelhajtást. Ha megengedte, megengedhetőnek tartotta, akkor is csak addig, míg a magzatnak nincs lelke. — Ettől kezdve gyilkosságnak, bűnnek számított. Egy közösségen belül az a természetes állapot, hogy az asszony gyermeket szül. Ha ezt nem teszi, azonnal felmerül annak a gondolata, hogy bűnös beavatkozás történt. A gyermektelen asszony nap nap után hallhatta: „Ennek a méhe be van zárva, lakat van rajta, vagy lakatot hord magával."

33 Ha erre maga szolgáltaitott okot, megszólta mindenki. Ez nyilvánul meg a régi öregek véleményében; ,,na ez se jut a menyországba!" Az ilyen asszonyok „a túlvilágon megkapják méltó büntetésüket!" Talán ezt tükrözi egy bogyiszlói (Tolna m.) adatunk is: „Az tud verni szemmel, akinek nincs családja."

34 30. Gémes B., A 301. 49. 1. 81. Gémes B., A 871. 59—60. 1. 32. Gémes B-, A 832. 2. 1. 33. Richter M. I., 1899. 381. 1. 34. Diószegi V., BÁM NA. 102. 14. 1. 240