G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.
ran biztosan megállapítható volt a szakcsi eredet. Gyűjteményünkben ugyanis vannak egyéb helyről bökerült ónmázas darabok is. Ezek hovatartozásának tisztázása azonban későbbi feladat. Jelien anyagbemutatóníknak nem volt, ós megfelelő kutatás híján nem is lehetett feladata a szakcsi fehéredényesség teljes problémakörének megoldása. A kutatás lényegében ezután következik, melynek eredményéről a későbbiekben számolunk be. A gyűjtemény kialakulása A bemutatásra kerülő gyűjtemény összesen 55 db-ból áll. Lelőhely szerinti megoszlásuk : Szakosról: 37 db, Kapós mentéről (Regöly, Szakály, Gyulaj): 6 db, Decs, Bogyiszló, Váralja: 4 db, magángyűjteményből, raktárrendezésből: 8 db. A gyűjtemény első darabja még a háború előtti, régi anyagból származik. A.ndrásfalvy Bertalan leltározta. „Jellegzetes Tolna megyei habános munkának tartom" — jelezte a leírókartonon. Ugyancsak ő vette nyilvántartásba azi a három tárgyat, melyet Nóvák József szerzett meg dr. Kiss István magángyűjteményéből. Leírókartonjaikon a készítés helyéül — valószínű a régi tulajdonos véleménye alapján — Veszprémet (2 db) illetve Pozsonyt jelölte meg. A készítés idejét pedig 1860-ra teszi. Az első nagyobb csoportot (7 db) Andrásfalvy Bertalan gyűjtötte 1955-iben Szakcson és környékén. Leltározáskor több darab kartonjára írta, hogy „Szakcsi fehéredényes munkája. Habános!" 1958-ban újra nagyobb gyűjtést végez Andrásfalvy Bertalan — most már csak Szakcson — 23 darabbal bővítve ekkor a múzeum fehéredény gyűjteményét. 1959-ben az öcsényi Almádi Sándor gyűjteményéből kerül a múzeum tulajdonába 2 db, 1968-ban Égető Melinda decsi gyűjtéséből szintén 2 db — általunk szakcsinak meghatározott — tárgy. Az 1968-as és az 1973-as raktárrevízió alkalmával 3 db — a 'tárgyalt csoportba tartozó — adat nélküli fehéredény került elő. A.ndrásfalvy Bertalan fent említett két (1955, 1958) gyűjtése után 1973-ig nem történt tárgygyűjtés Szakcson. A múzeum szakcsi — vagy annak meghatározott — tárgyait megismerve indultunk ekkor gyűjtőútra Gaál Attila régésszel. Az volt a tervünk, hogy felkutatjuk a szakcsi fazekasmesterek égetőkemenoéineik helyét és ha a terep megengedi, megássuk. Három kemence helyét sikerült kinyomozni. Az ásatás sajnos — a fehéredény kutatásának szempontjából — nem vezetett eredményre. Egyetlen darab ónmázas töredéket sem találtunk. Ebből a negatív eredményből a következő tanulságot vontuk le: — a megásott kemencék tulajdonosai nem készítettek fehéredényt; — nem azt a kemencét találtuk meg, melyben fehéredényt égettek. A községben eltöltött egy hét mégsem volt eredménytelen. Mintegy 40 db tárgyat sikerült gyűjtenünk, ebből 11 db a tárgyalt csoportba tartozik. 1974 j ben ónmázas gyűjteményünk több darabbal bővült. Ebből azonban mindössze egy szenteltvíztartót tudtunk — minden kétséget kizáróan — szakcsinak meghatározni. 220
