G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.

23. kép. A „szentélyrekesztő" D-i alapozásának K-i része bennünket. Először a két pillér belső sarkai mellett feltárt, É—D-i irányú, 70 cm vastag falról emlékeznénk meg, amelyek valószínűleg egykor együvé tartoztak. A falmaradványok közvetlenül a pillérek sarkához épültek, s K-i síkjuk a pilléreknek a főszentély felé eső oldalait kötötte össze. Ez a fal — a két pillérnek a mellékhajók felé eső vonalában, K-felé haladó, feltételezett falakkal együtt — a főszentély t és az így hozzákapcsolt részt zárhatta el a hajó terétől. A falmaradvány tehát valószínűleg egy szentélyrekesztő alapozása Lehetett,

11 Hasonló megoldásra néhány esetben hazánkban is utalnak csekély nyomok, kőfaragványtöredékek. Európa más területein, különösen délen és délkeleten, azonban gyakran találkozunk román kori szentélyrekesztőkkel.

12 A két K-i pillér között húzódó fal közrezár -3gy kővel kifalazott központi helyzetű sírt (21. sz.), amelynek ÉK-i részét az újkori tóglacsatornával elpusztították. Ez alkalommal találták meg valószínűleg a sírban nyugvó csontvázat is, ha azt már előbb, a török hódoltság alatt meg nem bolygatták. A sírnak az oltár tengelyében, annak közelében lévő helyzete arra utal, hogy abban az apátság szempontjából nagyon fontos személyt, talán magát az alapító I. Béla királyt temették el. Ez azonban csak egy lehetőség. Annál inkább is, mert Béla király eredeti temetkezési helye feltehetően az É-i kápolna melletti ősi kis templomban lehetett. Az elképzelhető, hogy később díszesebb, mindenki számára látható fő helyre helyezték át a maradványokat, amint az első királyunk, István esetében történt szentté avatásakor.

13 Éppen így elképzelhető azonban az is, hogy a kolostor egy jeles apátját temették a templomnak 182.