G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.

Az A. szelvény DNy-i részében álló pillér K-i oldalán elbontottuk a később ráfalazott köpenyfalat. A bontás során több MM-monogrammos téglát találtunk. Az 1794-es felmérési rajz e helyen, a pillér K-i oldalán lépcsőt jelöl, amely felvezetett a pillér D-i oldalánál — a saroktól induló — a félköríves szószékre. A téglák alapján arra gondoltunk, hogy ezt a szószéket és az ahhoz vezető lépcsőt ugyancsak Mérey Mihály apát készíttette. Az is elképzelhető azonban, hogy a téglákat másodlagosan építették be a lépcsőbe Trautsohn apát építkezései idején.

6 A főszentély és az előtte lévő szelvényrész (A—B) feltárása E területen is megnehezítette a további feltárást a főszentély és a mellékszentélyek előtt húzódó, nagyméretű tóglacsatorna kiiktatása, részleges kibontása, az ahhoz csatlakozó hasonló csatornákkal együtt (10—11. kép). A csatorna É-i, A. szelvényben lévő részének kibontása és az ott talált korábbi maradványok járószintig történt felfalazása után hozzákezdtünk a főszentély előtti szakasz kibontásához, az árok visszatemetéséhez és a főszentély feltárásának folytatásához (12—13. kép). A főszentélyt a hajótól egy lépcső választotta el. A lépcső különböző méretű, lekoptatott kövekből állott, s a barokk kori padlóés oltármaradványokhoz tartozott. A lépcső mögött egy régebbi, már használaton kívül lévő téglacsatorna húzódott. Ennek készítésekor pusztították el a főszentély és az É-i mellékszentély közti falpillér Ny-i végét és vágták át a főszentély D-i falának maradványát, alapozását (14. kép). A főszentély lépcsőjét számozva felszedtük, hogy a helyreállítás idején a használható darabokat visszahelyezhessük. Ezután kibontottuk a lépcső mögötti téglacsatornát. A csatorna kibontott falának árkában egy beásás mutatkozott a K-i árokfal D-i vége közelében. A felső tégla, s lejjebb lévő vékony, homokos, meszes rétegek alatt kezdődött egy kb. 60—80 cm átmérőjű beásás

j amelynek közepén egy 17 crcnes cölöplyukat találtunk (15—16. kép). A cölöpöt a nagyobb méretű gödörben ÉK-i irányból két kővel, majd 60 cm mélységben ismét egy kősorral kiékelték. A cölöplyuk alatti kósertól mélyebben fekvő törmelékrétegben néhány újkori téglát, még lejjebb pedig egy peremes római téglatöredéket találtunk. Ez «arra utal, hogy a beásás is újkori lehet (17. kép). A főszentély K-i részének közepe táján ásott K—Ny-i irányú kutatóárokkal a megyeháza fala alatt középkori szentélyfalat tártunk fel. E munka során a Megyeháza falának e részében korábbi, pillér szerű falmaradványokat találtunk (15. és 17—18. kép). Ezek a falmaradványok a Megyeháza felépítése előtt (XVIII—

XIX. század fordulója táján) e helyen álló kocsiszín pilléreihez tartoztak, amelyeket több felmérési rajz is ábrázol.

7 A kutatóárok K-i végében a Megyeháza falának alapozása alatt megtaláltuk a középkori szentély alapozásának csekély falmaradványát. Ez átfordul az árok É-i falát képező szentélyfalhoz, amely jóval nagyobb felületen és magasságban megmaradt (19—20. kép). Ez utóbbi falmaradvány felső részén még vakolt felületet is találtunk, amely utalást nyújt a szentély középkori járószintj ének meghatározásához.

8 (Az alsó, bolygatatlan rétegben több őskori edénytöredéket találtunk.) Az Árpád-kori járószintet a templom területén belül legpontosabban a pillérek és falpillérek sarkai alatt lévő római kövek lekoptatott felületei jelezték. Ilyen lekoptatott római kövek kerültek elő a DK-i pillér sarkai alatt is, 173