G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

B. Thomas Edit: Római kori téglakarcolatrajz Arius képmásával, a pannóniai Kisdorogról

nem voltak mindig tisztában azzal, hogy mi az éppen elfogadott, hivatalosan elismert érvényes formula Krisztus lényegét tekintve. A hívők egy része nem is képes követni a részben tisztázatlan tanok változásait — keresztény hitüket gyakorolják, lényegtelen milyen hitvallás szerint. Az ideológiai harc a műveltebb papság dolga volt. Pannónia misszionálása, nagy tömegeinek első találkozása a kereszténységgel abba az időszakba esett, amikor Arius és munkatársai, a pannóniai Valens és Ursacius vívták harcaikat — és nem eredménytelenül — a sirmiumi udvarban. Később földrajzi helyzetüknél fogva Singidunum, Sirmium és Mursa voltak azok a püspökségek, melyeknek agilis ariánus püspökei feltehetően arra törekedtek, hogy Pannoniában a Dráván túl is a kereszténység fogalma az arianizmussal legyen egyenlő. Az ide elkerült keleti elemek között már korán előfordulhattak keresztények is, de egyházközségekbe szervezett kereszténységnek az első két században Pannoniában nincs nyoma. A III. század közepe táján is csak a pannóniai Cibalae városában ismerünk keresztény egyházközösséget.

82 Pannoniában az arianizmus meggyökeresedését elsősorban a IV. században még meglévő görög keresztény műveltségű rétegnek kell betudnunk,83—84 minthogy csupán az e kultúrához közelálló elemek jelenléte mellett érthető meg az, hogy provinciánkban a keleti keresztény teológia görög nyelven vitatott kérdései olyan sokáig el nem halkuló visszhangra találtak.

85 Egészen természetes az, hogy a Róma városi orthodox keresztény tanok terjedése mellett egy időszakban, á IV. század második harmadától, talán az orthodoxiánál hangsúlyosabban fellépő, keletről indult keresztény áramlat, az arianizmus nálunk olyan erősen és hosszú időre meggyökeresedett. A dél-pannoniai Kisdorog területén és környékén a IV. század közepétől Ariánus keresztény közösségek jelenlétével számolhatunk. Egészen szervesen illeszkedik be a Dráva—Száva folyók közötti keresztény egyházközösségek északi kisugárzásának képébe az Arianus-orthodox hitviták és harcok idején egy olyan ábrázolás, mely azt a személyt örökíti meg, akit az arianusok ezekben a harcokban vezérüknek és tanaik atyjának tartanak. A kisdorogi Arius-ábrázolás mint láttuk, annyira kifejezően és részletekbemenően örökíti meg Arius alakját, státusszimbólumait, viseletét, hogy azt kell feltételeznünk, hogy a rajzot egy igen jól tájékozott — talán a klérushoz tartozó — egyén készítette nagy gondossággal. Sőt az is lehetséges, hogy a téglarajzot készítő személy az ábrázolt alakot talán ismerte, egy életen át tisztelte, és ezért került az Arius-képes tégla — Arius egyetlen ismert ábrázolása — a sírba.

86 116