Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

K. Hankó Ildikó–Kiszely István: Mesterségesen deformált kora-népvándorláskori férfikoponya Tamási–Adorjánpusztáról

2. ábra: A folyamatos vonalak a mesterségesen deformált Tamási—Adorjánpuszta-i koponyát jelölik, a szaggatott vonal a számítások, röntgenfelvételek alapján, valamint az eredeti típus alapján rekonstruált deformáció nélküli valószínűsített formát jelölik. kok, burgundok, alemannok stb.), akiknél már csak ritkán, szórványosan találkozunk e szokással, majdnem minden esetben csak a nőknél fordul elő, valószínűleg, mint ,,női divat". Magyarország területe a „váltás" helye, itt van lehetőségünk arra, hogy a deformáció módja és jellege alapján egyes kora népvándorláskori népeket egymástól elválasszunk. Miért végezhették a koponya mesterséges deformációját? Ügy hiszszük, semmi esetre sem adhatunk igazat ApoUinaris Sidonius-nak, aki 566-ban a hunokat kiverő Antheniusra írt Panegyrikus-ában többek között a következőket írja: . . . ,,így torzítja el az anyai szeretet a gyermekeke' a későbbi csaták kedvéért, mivel így az arc kifeszülő területe szélesebb lesz, nem lévén közben az orr..." Ezzel szemben a legvalószínűbb oka a mesterséges koponyadeformálásnak az esztétikum. Nem térünk most ki arra, hogy ez a szokás majdnem minden korban az előkelőséghez volt kötve; a Tel Amarna-i királyi családnál Egyiptomban éppúgy, mint Óceániában.

8

' 18 Hippokratész

3 kb. 2400 évvel ezelőtt leírja, hogy Ázsiában, túl a Maeotis-tavon él egy nép, a nagyfejűek (makrokefaloi), „akik, mihelyt a gyermek megszületik, s amíg a fej puha, formálni kezdik ezt és kényszerítik, hogy hosszában nőjjön, kötelékekkel veszik körül, s megfelelő 74