Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Mészáros Gyula: A nagyvejkei későbronzkori kincslelet

(beívelő szárnyú) lándzsára vonatkozóan Összefoglalja az európai kutatás kronológiai megállapításait. Eredmény: BD—

H Ai.

45 A VIII. t. 2. sz. lándzsája, hegyéig futó köpűjével, enyhén kifelé ívelő, aránylag nem széles szárnyaival már későbbi típust képvisel. Nagy vej kén kívül néhány dunántúli, H Ai-kori kincsleletben (Kisapáti/

16 Simonfa

47

) épp úgy jelen van, mint a valamivel későbbi nagydémi

48 (Veszprém m.) és gyermelyi

49 (Komárom m.) raktárleletekben, vagy a H B periódust képviselő romándi

50 (Veszprém m.) kincsben. 7. Falerák, gombok. A belső oldaluk középpontjában kis füllel ellátott falerák elterjedése ugyan elsősorban a H B-től jellemző a Hallstatt-kori leletekben, azonban a H Ai periódus főleg dél-dunántúli kincsleleteiben is elég gyakoriak már a gömbszelet alakú, nagyobb füles gombok, hol egy, hol két füllel, továbbá a pajzsdudorszem, nagy falerák, rendszerint a középponti kúp körül elhelyezett, többszörös gyűrűs dísszel (Száraza,

51 Regöly—Kesziszállás,

52 Kurd,

53 Nagyvejke,

54 Kér,

55 Palotabozsok,

50 Bonyhád vidék,

57 Kisapáti

58

). 7. kép: 1.: ívelt szélű phalera a kisapáti kincsből (Veszprém m.) 2.: Hasonló bronztárgy töredéke a bozsoki depotleletből (Baranya m.). A H Ai periódus dél-dunántúli depotleleteiben előforduló falerák között sajátos formájával kitűnik egy kettős bárd alakú típus (Bozsok,

59 Kisapáti,

00 Nagyvejke: (7. kép 1, 2, IX. t. 5). A későbronzkori fémművességnek ezzel az ógörög dipylonvázák pajzsábrázolására emlékeztető motívumával egyébként a legkülönbözőbb bronzkészítményeken találkozunk. 37