Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Kiss Ákos: Mattioni Eszter művészete

átlépve eddigi síkszerűségeit, újszerűbb, térbeli ábrázolásmódokat kutatott. Viszont a legnagyobb felületek ősi törvénye szólal meg a Földmunkások c. nő—férfi témájú képen. Az alkotó ember tevékenységének magasabb szinten, a művészet talaján történő bemutatását az Arató leány c. művén találjuk meg. Mattioni Eszter mindig közérthető, ugyan stilizáló, de kevéssé absztraháló művészi nvelve magától értetődő, természetes módon realista. A nagyméretű hímeskő képek sorában ekkoriban készült el a harmadik, a szigetszentmiklósi iskolaépület részére. A Toldiból merített jelenet Arany János-i realizmust idéz nagy helyzetjellemző készséggel. Toldi a nép elhasználatlan erejét jelzi, vele szemben a nádor lovascsapata Kálti Márk Krónikájának illusztrációjára emlékeztető fogalmazásban archaizálva, idejétmúltan ábrázolja az ereje teljében lévő, aktív feudalizmust. Itt a megbízók is kívánságokat támasztottak, így a monumentális stílusvonások mellett a képsíkból kiváló távlat, sőt árnyékhatás is található. Ez alkalommal került közönség elé öregasszony-t ábrázoló hímesköve is. Ez a két változatban is ismert munka festményelőzményű és figyelmünket annál inkább felhívja, mert a hímeskőnek arról a tulajdonságáról győz meg, hogy a műfaj a színes, világos, mozgalmas tónus és foltképzések nélkül csekély, zárt színeszközökkel minő erőteljes hatásokra képes. Ez a színeket kerülő, vagy a lehető legcsekélyebb alapváltozatra redukáló fehér-szürke-feketében tartott mű csupán hátterében mutat valamelyes barnás vörhenyest. Mindehhez az ábrázolat zárt formái elemi hatásokkal szólaltatják meg a koncentrált, szimmetrikus koordinátákban szerkesztett témát, az agg paraszt nő fejét. Reméljük, hogy Mattioni Eszter alkotókedvéből e kifejezésmód még más művekben is megszólalhat. Ebben a korszakában készítette a dunaújvárosi falmozaikot. A kultúrház homlokzatára került kép fás-ligetes, szabadban pihenő, szórakozó munkásnépet ábrázol. Az egyik alakot, az éppen táncba kezdő, népviseletbe öltözött leányt utóbb hímeskőben is elkészítette. Az alakok, a tér plaszticitása, mélysége problematikussá teszi ezt a művet a falművészet világában. Az utóbbi évtized — számos kisebb hímesköve mellett — nagyobb egyházi megbízatáshoz juttatta. A budapesti Rókus kápolna szentélvének három oldalát borítja hímes faliképe, amelynek Krisztusa a későantik művészetből ismert fiatal, széparcú emberalak. Pompás mellékalakjainak reális, mindamellett általánosító megjelenítése e művészetnek emelkedett kifejező lehetőségeit bizonyítja. A hímeskő itt szólal meg legteljesebb színskáláiban. A főalak kék-vörös drapériái az aranyalap hatásait közelítő meleg aragonit hullámzásból vágódnak elő. Pompás itt is a növényzet alakítása; csillogó zöld leveleik, a sziklák rőtjei, fehéres foltjai igen hatásosak e kőzetpiktúrában. A háttereknek hullámzó kőfelületből való képzései talán még az ügyesebben rakott mozaikalapoknál is megfelelőbben töltik ki a síkot. A széprajzú alakok biztonságosan helyezkednek el az ideális tér előtt. Az egész mű a monumentalitás nagy nyugalmát, időtlen csendjét árasztja. A győri Apor hímeskő szürkés-zöldes hűvös tónusaihoz képest itt meleg-telt árnyalatok az uralkodók, még a fehérek is rózsaszínekkel derengenek. A debreceni építőipari technikum egykori temető felett emelt épületében elhelyezésre talált hímeskő kép egy Ady-verssor gondolatából merítette témaötletét: „Ifjú szívekben élek". A temető talajának múltbeli, 346