Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
Kiss Ákos: Mattioni Eszter művészete
Mattioni Eszter további pályafutása pedig a monumentális falművészet felé haladt. Csakhamar bebizonyosodott, hogy a hímeskő a mozaikkal egyenértékűen alkalmas általános érvényű, nagy igényű mondanivalók kifejezésére. Említett síkszerű tulajdonságai pedig nem bontják meg a vele díszített építmény tömegeit. Sőt, a hímeskő a mozaikhoz képest nem egy tulajdonságával bizonyult előnyösnek. A nagyobb kőlapocskákból egybeállított felületek, a színes műkő, párosulva a körvonalakat kifejező vonalbemélyítésekkel, újszerű, kötetlenebb kifejezést tettek lehetővé. Ezzel szemben a mozaik évezredes technikai és kifejezésben' adottságai, fogásai könnyen konzerválhatják, a megszokott felé terelik a művész alkotókészségét. Az ismeretes kötöttségei révén esetleg nem is kívánt hisztorizáló vonásokhoz vezethet. Nem egykönnyű mellőzni a mozaik régtől ismeretes, visszatérő formuláit. A hímeskő így igen alkalmasnak bizonyult arra, hogy az új építészetet a közelmúlt hibás szemléletű, hamis, antikizáló gipsz, cement áltagozatai (dór oszlopok, súlyos párkányok, meander ormanensek, duzzadó kapuzatok stb.) helyett felületeinek helyes érzékeltetése mellett díszíthesse. A hímeskő a mozaikművesség tágabb családjából egy ugyancsak ősi oldalági műfajra, az opus sectile-re (kőintarzia) emlékeztet, amelyet a görög-római díszítőművészet padlózatok, olykor oldalfalak borítására alkalmazott és amelynek nemesebb kőzetekből összeállított mezőnyei ugyancsak alakos díszüek is voltak. Mattioni Eszter vívmánya azonban teljesen független az opus sectiletől. A hímeskő nem egyszerre nyerte el azokat a technikai és művészeti hatásbeli tulajdonságait, amelyeket a mai alkotások tükröznek. Hogy kifejezésbeli lehetőségei a vele dolgozó művész számára minő skálát tartogatnak, azt leginkább Pólya Iván egy-két elkészült művén mérhetjük le, amelyek Mattioni Eszter világától teljesen eltérőek. A színes műkő helyett csakhamar elkövetkezett a bársonyos, erezetten hullámzó aragonitokkal való felületalkotások ideje, majd az anyagok sorában megjelent a hagyományos üvegmozaik, a falmozaikok ősi matériája, sőt valamelyes gyöngyházanyag is. De a kőlapok közé gyakran illeszkednek a velencei manufaktúrák üvegrögjeiből hasított lemezecskék is. A hímeskő anyagfajtáinál fogva is igen megkapó, tetszetős; a nemes kőzetek kristályos csillogása az egész műnek áttetsző, mélyebb rétegeiből is csillámló, kővirág jelleget ad. Első ízben 1937-ben készített műveket e sajátos kőtechnikával Mattioni Eszter. Az Ernst múzeum 1938. évi kiállításán már vagy hetet láthatott közülük a közönség. 1 ' A kiállítás képei a festészetéből is ismert falusi nők, sárközi, majd baranyai, matyó népviseleteket mutató folklorisztikus témájúak voltak, de megjelent már a későbbi időszakok tengermélyeket ábrázoló világa is. Említettük, mennyire a síkban látó, leegyszerűsödő, nagy formák felé haladt festészete is. Hímeskő piktúra ja ezeknek a gondolatainak kőben megvalósult folyamatává lettek. Közöttük a sárközi anyát ábrázoló mű Magyar Madonna címen került kiállításra. Megkapó a szerkesztőkészség ezen az alkotáson. Nem egyházias részletek, de a tartás ünnepiessége jelzi, hogy a mű az egyéni ember helyett valami általánossabbat ad. A háborús évek előestéjén, majd folyamán, az egyházművé4. Hárfázó nő. Hímeskő. 340
