Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
Kiss Ákos: Mattioni Eszter művészete
ről hallunk ekkor egy New York-i kiállítási szereplése nyomán is. Ezek után érte az a ritka kitüntetés, hogy a Szinyei Társaság tagja lett, amely eddig csupán Ferenczy Noémit fogadta be a nőművészek közül. Említettük szürke-ezüstösre hangolt, nagy nyugalmú, falakra kívánkozó, önálló művekként ható alkotásait, amelyek falfestmény előtanulmányokként is értékelhetők. Ezek közül egyeseket stukkóalapokon készített. A II. világháború előestéjén svédországi útja, az északi világ ezt a szürke-kékes-ezüstös tónuskedvelését csak megerősítette. Ettől az időtől témaválasztásai egyre inkább színes tolnai népviseletek, másrészt, megrendelések nyomán az egyházi gondolatkör felé irányultak. A szolnoki művésztelepen időzés az Alföld magyaros realizmusa felé késztette. Akkortájt időztek ott, legalábbis átmenetileg Bernáth Aurél, Zádor István, Aba Nóvák Vilmos. Fényes Adolf befejező korszakát élte Szolnokon. Mindezek a jelentős mesterek nem hagytak hátra ott ebben az időben valaminő határozottabb, közös stílust, amelyet e művésztelep alakított volna ki. A fiatalabbak, Mattioni Eszter, a két Pólya és mások, a saját fejlődésüket követhették. Aba Nóvák korai időszakának vonásai emlékeztethetnének még leginkább az ekkori Mattionira. 12 Művészünk most is tolnai népi alakjaira emlékezik. Stilizálni, egybevonni kezdi azokat, miközben valaminő archaizáló ízt is érzünk. De társai nyomán ő is ki-ki lép a műteremből a fénnyel teli alföldi síkok kedvéért. A kétdimenzió az ő sík felületeit is biztos szerkesztésekre bíztatja. Egyes képeinek színfoltokból egybeállott homogenitása azonban már ekkor is kőszövedékek nyugodt felületeire emlékeztet. Említett szürkésből ezüstös tónusú alkotásainak javarésze ezekből az időkből való és a szolnoki telepen keletkezett. Fontos lépéseknek bizonyultak ezek a nagy művészetek artisztikus rendjérecsendjére utaló nyugalmas alkotások a kőfestészet világa felé is. A dekoratív játék esetleges járulékai sorban elmaradtak; nagyszerű rajztudása nyomán a vonaljáték válik elő; kialakul az a látásmód, amely képes a kiterjedtebb felületeken is gazdaságosan elrendezni. Ekkoriban foglalkozott Szolnokon a kazetta freskó gondolatával, a beépíthető falfestménnyel is. 1940 körűiről ismerünk ilyen müveket, közülük a legszebbek sajnos ma már nincsenek határaink között, az értékelni tudó nyugati műgyűjtés szerzett meg belőlük. A muralitás felé készülődésnek Szolnok fontos állomása lett művészünk pályáján. A nagyobb felületek igényeihez méltó komponálási mód, azon belül a szerkezetet egybefoglaló kötöttség kerültek előtérbe. Ebből a festészetből kezdett ugyancsak Szolnokon kisarjadni a hímeskő művészete, azonban a festést Mattioni Eszter mindmáig sem hagyta abba és az a szekszárdi kiállítás tanúságai szerint továbbra is figyelemre méltó eredményeket hozott. Képeinek egy fajtája a hímeskő műveknek mintegy változata, olykor előgondolata. Négy parasztlányt ábrázoló egyik ilyen művén a fehéré a főszerep. Könnyedén oldja meg a nehéz feladatot, a dús színességét zöldes reflexek oldják, szerkesztik egybe. Az utóbbi évek kisméretű temperáin, önálló műként is felfogható színes vázlatain a kiegyensúlyozott szerkesztés mellett a pompás, teli, felcsillanó színek örömeit élvezzük. Adria-parti friss művein teli mediterrán színek 336 2. öregasszony. Hímeskő.
