Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. II.

30. 10. sz. sír 13. sír. A 12. sír É-i oldala alatt tártuk fel a Ny—K-i tájolású, nyújtott helyzetű vázat (31. kép). Az alkar csontjai derékszögben behajlítva a mellrészen nyugodtak. A medence és a koponya tájékán rézfejű szegeket találtunk. 14. sír. Az esővízelvezető csatorna árkának ásása közben került elő és tártuk fel a Ny—K-i tájolású, nyújtott helyzetű vázat. Az alkarcsontok a medencecsont mellett feküdtek, a koponya összeroppant állapotban került elő. A váz északi részére későbbi építkezés idején egy téglafalat raktak (32. kép).

21 Ez évben ez volt az egyetlen sír, amelyet a templomon kívül tártunk fel. A feltárt sírok nagyobb része a lebontott templom téglapadlója felett helyzekedett el, s gyenge habarcsba, vagy szárazon rakott téglafalai voltak. A síroknak fele csecsemő- és gyermeksír volt, s az előkerült leletek is az azonos időben történt temetkezésre utaltak (33. kép).

22 Hasonló leletek a győri székesegyház É-i oldala meletti feltárások idején kerültek elő. Ott a leletek készítésének kora a XVIII—

XIX. század fordulójának tájára tehető.

23 Az itteni ásatások során előkerült sírok nagyobb része is az 1794-es égés utáni évtizedekre tehető. Ekkor az egykori apátsági templo252