Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Rosner Gyula: Előzetes jelentés a Gyönk–Vásártér úti avar temető feltárásáról. II.

Bár ma még nem tudjuk bizonyosan, hogy hány nagycsalád temetkezett e területre, s pontosan meddig, de a temetőnek kétségtelen két olyan sírja van, mely az eddig feltárt terület vezér-leleteit adják. A 99. sírban bolygatatlan férfi feküdt. Mellékleteit vizsgálva kétség nem fér előkelőségéhez, mely a közösség kiemelkedő tagjaként megillette. Bal oldalán a könyökizülettől lefelé szablyája feküdt, melyet bronzlemez függesztő fülek rögzítettek a remek mívű övhöz. Az övön ezüst lemezből préselt „álcsontos" övgarnitúra képezte a díszítést, három mellékszíjáról szintén ezüstlemezből préselt kisszíjvég csüngött alá. Az öv legszebb darabja kétségtelen az ezüstlemezből préselt nagyszíjvég, melynek mustrája az adonyi préselő mintához áll legközelebb, bár nem azon készült.

12 Az álcsatos veretek legközelebbi párhuzamait a Mezőszilas-vasútállomási avar temető 136. sírjából előkerült darabokban véljük felfedezni.

13 A 130. sírban férfit lovával temették el. A sírt teljesen feldúlták és kirabolták. Bár a férfi mellékletei közül csak töredékeiben került elő néhány darab, a ló szerszámzatának díszei annál nagyobb számban. A férfi fegyverzetéből a teljesen összetört íjnak merevítő lemezeit, illetve töredékeit sikerült megmentenünk, valamint a csontból esztergályozott korbács nyelét. A. ló szerszámzata rendkívül gazdagon díszített. A szíjazatot ezüstözött vörösréz lemezből préselt korongocskák díszítették, melyek megmaradt nagy száma (96 db) arra enged következtetni, hogy a ló gazdája igen rangos férfi kellett legyen saját közösségében. Arany ékszer az egész eddigi temetőben csak egyetlen esetben fordult elő, a 192. sír koponyája alatt egy nagyon szépen granulált bizánci arany fülbevaló. Űgy tűnik, ennél lényegesen több aranynak kellett lennie ebben a temetőben, mert a feldúlt sírokból előkerült ezüst lemezekből préselt garnitúrák, valamint a teljesen tönkre tett sírokból előkerült töredékek azt bizonyítják, hogy ebbe a temetőbe az avar társadalom rangosabb rétegéhez tartozó nagycsaládok temetkeztek. összefoglalás A kutatás jelenlegi időpontjában ismerjük a temető kiterjedését. Megállapítottuk, hogy nagyjából oválisán, mintegy 100X60 m-es területen temetkeztek. Ügy tűnik az eddig feltárt sírok mennyisége a temető mintegy egyharmadát teszik ki. A várható sírszám előreláthatólag 5—600. Ez az aránylag nagy sírszám nem azt jelenti, hogy sokan temetkeztek egyidőben ide, hanem azt, hogy néhány nagycsalád hosszú ideig használta e területet temetkezésre. A kutatás jelenlegi szakaszában a temetkezések megindulásának időpontját a VI. sz. végére keltezzük, míg a befejeződési időpont kérdésében bizonytalan álláspontra vagyunk kénytelenek helyezkedni. Kétségtelen, hogy a temető 3. sírjában késői öntött bronz kisszíj véggel eltemetett halott felett még sír fordult elő, de ennek a megfigyelésnek ellentmond az a tény, hogy a temető késői sírjai általában a temető É-i felén kerülnek elő. Az eddig feltárt sírok leírásával nem volt szándékunk avar-kori kutatásunk kérdéseit tisztázni, csupán az anyag és néhái?y általunk fontosnak 218