Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Bóna István: A korai bronzkori somogyvári-csoport leletei Nagyvejkéről

JEGYZETEK 1. A leletek közlésre való átengedését Mészáros Gyula megyei múzeumigazgatónak köszönöm. A rajzokat Bucsányi Kálmán restaurátor, a fényképeket Nacsa Mihály restaurátor készítette (Szekszárdi Múzeum). 2. A somogyvári csoportról összefoglalóan: Bona I., The Peoples of Southern Origin of the Early Bronze Age in Hungary II. The Somogyvár Group (a továbbiakban SG). Alba Regia 4—5 1963—64) Székesfehérvár, 1965. 39 skk. 3. A nagyrévi temetőkről: Bona I., The Cemeteries of the Nagyrév Culture (a továbbiakban CNC). Alba Regia 2—3 (1963), 11—18. A hatvani sírleletekről: Kalicz N., Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn (a továbbiakban Kalicz, FB). Arch. Hung. XIV. Budapest, 1968. 114 skk. és 143 skk. 4. SG 47. 5. SG 40—41. 45. 47. 6. SG 42. 7. Magyarország Régészeti Topográfiája. 1. Veszprém Megye Régészeti Topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás (a továbbiakban MRT). Budapest, 1966, 80., 21/23. lelőhely. — Megjegyzem, hogy a 7. t. 5—11. számokon fenékpusztai leletek néven szerepelnek a 40 —. lelőhely alatt helyesen sármellékinek leírt edények is (i. m. 139). 8. MRT 3 (Bo. 1970) 23; 2 3. lelőhely 2. t. 1. 9. Uo. 49; 10,3—4. lelőhely. 10. SG X—XI. t. Kivételek talán a XI. 1. 4. 8. és XII. t. 5—6. cserepek, bár „halotti áldozat" gödreiből ezek is származhatnak. 11. SG XII. t. 4. 8—9, 11: XIII. t: XIV. t. 1—5, 7; XV. t. 1—19; 1. kép 6—7. 12. SG XIV. t. 6, 9—11. 13—15: XVI. t. 1—9. 12. — A nem említett leletek származási körülményei ismeretlenek. 13. SG 47. 14. Uo. X. t. 1—2, 4. 6. 7; XV. t. 4, 5. 8. 11. 14—17. 15. Uo. 48. 16. Uo. X. t. 3; XVII. t. 17: 2. kép 3. 17. Uo. 48. 18. Uo. XIII. t. 7; XV. t. 2. 19. Uo. XV. t. 13. 20. Uo. 48. 21. Uo. 51 skk. és 57 skk. 22. Geschichte der frühen und mittleren Bronzezeit in Ungarn und im Mittleren Donauraum. Annales Univ. Sei. de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica 111.1931/7—8, „Somogyvár—Gönyü"-Gruppe néven. 23. SG 39—61. Sajnos a szakirodalmunkban kevéssé meghonosodott angol nyelven. Ez nemcsak a dolgozat eredményeinek általánosabb hazai elterjedését nehezítette meg. de félreértésekre is vezetett. A temetkezési rítussal kapcsolatban az egyik kritikus éppen az ellenkezőjét olvasta ki a szövegből, mint ami benne szerepelt: a sírleírásokban és a temetkezési rítus összefoglalásában kifejezetten „dominant rite"-kánt hangsúlyozott háton fektetés helyett a „rather seldom" (egyetlen eset!) zsugorítást véli jellemzőnek. MFMÉ 1936—67, 2., 73. lap (kétszer) és 74. lap. A hasonló, nem is lényegtelen példákat szaporíthatnám. 24. Téziseihez ld. 22. j. 25. SG 49—54. 26. Kalicz N., Die Péceler (Badener) Kultur und Anatolien. Studia Arch. II. Bp. 1963, 19 skk, különösen 85—87. 27. SG 62. 28. Schmidt, R. R., Die Burg Vucedol (Zagreb. 1945). 68—72. 29. CNC 20. 30. SG 50. 31. CNC 20, SG 51. 32. Csalog J., Arch. Ért. 1941. 9—13.. IV—V. VII. t. 33. Elterjedési térkép: SG 3. kép. 34. SG 50. 35. Uo. 54—57. 36. Ugyanezt tapasztalta egy évvel később Kovács Tibor. Szíves szóbeli közlése. 37. Bandi G., Die Beziehungen der südungarländischen frühen Bronzezeit zum Gebiet der Unteren Donau. MFMÉ 1966—1967. (Szeged, 1968), 2. köt. 73—74. 38. ,, . . . dass wir die Funde vom sog. Somogyvárer Typ als in die westungarländische Zóker Gruppe organisch hineingehörend und für diese sie als speziell kennzeichnend ansehen mögen" (74). 39. Uo. 78. 15