Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Bóna István: A korai bronzkori somogyvári-csoport leletei Nagyvejkéről

Nagyárpádot, s végül az általunk is csak bizonytalanul a somogyvári csoporthoz számított pécsváradi leleteket Kalicz a vucedoli csoportba sorolta/'

9 Közös Somogy vár—„Zók" lelőhelyeink száma pontosan megegyezett: 7—7. Veszprém megye régészeti topográfiájának I. kötetében Kalicz következetesen somogyvári-csoportról és somogyvári típusról beszél a Keszthely-fenékpusztai és sármelléki leletekkel kapcsolatban.

00 Az utóbbi kifejezést használja Torma István is a topográfia II. kötetében a dörgicsei leletek jellemzésére."'

1 Csak az 1970-ben megjelent III. kötetben tűnik fel Kalicznál a „zóki" kultúra/somogyvári csoport",'" vagy éppen a ,,zóki kultúrát képviselő somogy vári-típusú korsó"'

3 — számomra nem érthető — megjelölés. A Bandi elméletének hatását tükröző különös kultúra meghatározás átvétele nemcsak Kalicz Nándor saját konkrét eredményeivel ellentétes, de munkássága egészével is. Kalicz kutatásai tisztázták először, hogy a ,,zóki"-kultúra makói csoportja a Dunántúlon is elterjedt,'

4 ahol tehát már a korai bronzkor elején meg kellett jelennie. Bár a makói csoport eredetét, kellő mennyiségű és hitelességű leletanyag hiányában, nem oldotta meg megnyugtatóan, a nyírségi-csoporttal való genetikai és időrendi összefüggéseit meggyőzően bizonyította.'

1

'' Kutatásai nyomán a „zóki" komplexum (amelybe Kalicz a klasszikus vucedoli csoportot is beleszámítja) keleti jellege elfogadott tézissé emelkedett.

,;i Maga Kalicz hangsúlyozta azonban, hogy a ,,zóki"-kultúrát hordozó keleti emberek szinte beköltözésük pillanatától fogva szembe találták magukat délről északra nyomuló elemekkel, és rendkívül erős, szinte átalakító erejű kultúrhatásaikkal. Mindebből az következik, hogy a makói-csoport Bandi által vázolt ,,döntő" al-dunai eredete éppúgy tarthatatlan, mint az általa komponált „Zók— Somogyvár(Lasinja)-kultúra" egészének déli származása. Kalicz hangsúlyozottan elfogadja a nagyrévi kultúra makói eredetét és alapjait is/'

7 Kalicz Nándor, Torma István és munkatársaik egyedül Veszprém megyében mintegy 60 lelőhelyen találták meg a makói csoport emlékeit/* Legalább ilyen mértékben szaporodtak a korábban szintén alárendelt szerepűnek vélt ,,kisapostagi"-csoport lelőhelyei. Ugyanerre az eredményre jutott Torma István Kapos-völgyi terepbejárásai során, ahol nem kevesebb, mint 40 makói lelőhelyet talált.'

11 A somogy vári-típusú leletek (sírleletek!) száma viszont alig gyarapodott, ami e jellegzetes csoport eltérő települési módjára, rövid életére és átmeneti szerepére utal. Továbbra is problematikus maradt viszont a makói-csoport és a csupán Baranyára kiterjedő klasszikus vucedoli-kultúra viszonya. 1966-ban látott napvilágot Stojan Dimitrijevic munkája. Dimitrijevic Vinkovci-Trznica lelőhelyen közel 4 méter vastag rétegeket tartalmazó teli-telepen végzett ásatást. Legalsó rétege a Starcevo-kultúra 80 cm vastag települési szintje, illetve a réteg alatt fekvő leletei. Ezt követte 275—200 cm mélység között a klaszikus vucedoli-kultúra 75 cm vastag rétege. Fölötte, 200 cm-től a humuszig korábban nem ismert régészeti kultúra 160 cm vastag rétegei feküdtek. Az új egységet Dimitrijevic Vinkovcikultúrának nevezte el. Két periódusát sikerült elkülönítenie. A 200— 150 cm közötti jól különválasztható szintben foglalt helyet a Vinkovci A. felette 150—40 cm között a kettős belső tagolású Vinkovci B (B-l—B-2) 11