Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása

A hajó NY-i falában egy széles nyílást találtunk, amelybe később gyenge habarcsba rakott téglafalat (hevedert) raktak (40. kép). A nyílásban téglapadló maradványai kerültek elő. (E szelvényben találtunk egy 10 cm hosszú, fehér mészkőből faragott szalagfonatos töredéket (41. kép), amely a múzeumban őrzött egyik XI. századi oszlopfő megfelelő részletével pontosan egyező méreteket (szélesség, mélység), részletmegoldásokat (hornyolás zárása, faragási technika) mutat. Az 1960. és 1968. évi feltárások után a templommaradvány minden lényeges része, részlete (szentélyek, hajó falai, pillérek, torony maradványai) ismertté vált. Az előkerült maradványokat a feltárás idején készített felmérésen rögzítettük (42. kép).

11 Megállapíthattuk, hogy az 1794-es felmérés nyomán ismert alaprajz nem minden részletében tükrözi a XI. századi állapotot. A sokszögzáródású mellékszenttélyek később, egy nagyobb átépítés idején épültek. A XI. századi templom mellékszentélyei félkörívesen záródtak. Lehetséges, hogy a szekszárdi apátság temploma az elsők közé tartozik hazánkban, amely a nálunk korábban általánosnak mondható egyhajós, egy nagy félköríves szentéllyel záródó templomtípus mellett elősegíti, újabb alaprajzi formák megjelenését és elterjedését (Feldebrő, Tarnaszentmária, Pécs, Garamszentbenedek, Somogyvár, Eger, stb.).

12 A végső szót azonban csak a feltárás befejezése és az előkerült anyag feldolgozása után mondhatjuk ki. (Hátravan még a főszentély, s a megismert járószint alatti rétegek, falmaradványok (alapozás, korábbi járószint) feltárása, valamint a kolostorépületek csatlakozási pontjainak kutatása.) 178 4L kép. Az E. szelvényben talált románkori (XT. sz.) kőfaragvány