Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

is tekintették. Az ókeresztény művészetben alig lelhető fel ábrázolása, a szimbolika virágkorában, Nagy Károly idején tűnik fel. Mintáját a keleti szövetek Hom-fája szolgáltatta. Az ábrázolás a népművészet csatornáin a mai napig eljutott. 88 „És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók." (22, 2.) 89 A Louvre őriz egy 1070 k. készült angolszász elefántcsont-domborművet, Máriával és ölében a gyermek Jézussal. Utóbbi bal kezében országalmát tart, jobb kezét pedig egy kis palmetta-életfa felé nyújtja. (Talbot Rice: English Art. I. Oxford 1952. 34/b. kép.) 90 p

erzsa palmetta-levelű életfákra: Strzygowski: Asiens bildende Kunst. 311. old. 91 Falke i. m. 241. kép. X.—XI. sz. 92 P. Rech: Aehre. RAC I. col. 138—139. 93 Molsdorf i. m. 880. § 94 Figyelemreméltó egyezés, hogy Göcsejben a XVIII. sz. végéig a búza áldását Mária születésének napján, vagy az e napra következő éjszakán úgy tartották, hogy a termést a szabadban hagyták az „isteni beszentelés" céljából. Bálint, Sándor: Religiöse Volksbrauche in Ungarn. Rheinisches Jahrbuch für Volkskunde 15—16. 255. old. 95 G. Broker: Wegleitung durch die frühchr.-byzantinische Samml. Berlin (Bode-Museum) é. n. 2. kép. ltsz: 4711. 96 6366 ltsz. alatt. 97 Wünsche: Die Sagen vom Lebensbaum. 34—37. old. 98 Studies on the Iconography of Cosmic Kingship in the Ancient World. Instituttet for Sammenlingende Kulturforskung. Oslo 1953. 99 Falke i. m. II. 48, 49. kép. 100 L'Orange i. m. 22/a-m, 23/a-p képek. 101 Kralovánszky Alán : Adatok a Kárpát-medencei X.—

XI. századi félholdalakú csüngök kérdéséhez. Arch. Ért. 1959/1. 102 A Heraklész-csomóra Id.: Csemegi József: Heraklész-csomó. Budapest Régiségei XV. 1950. 103 Sauer i. m. 87. old. 104 Entz i. m. 87. old. 105 Sciendum quod numeri pro magno mysterio in sacra Scriptura ponuntur" — mondja Durandus. A skolasztikus logikájú, spekulatív középkori számszimbolikára jellemző példa: a hatos szám nem azért a teljesség jelképe, mert a teremtés hat nap alatt fejeződött be — éppen ellenkezőleg. A teremtés azért tartott hat napig, mert a hatos a priori egy teljes szám. (Szt. Ágoston: De civitatis Dei. Ed. Teubner, I. 139.) lóé Művészettörténeti tanulmányok 1956—58. 107 Megemlíti v. der Gabelentz: Mittelalterliche Plastik in Venedig. Leipzig 1903. 66. old. — Sok longobard mellkereszt díszítő motringfonata is kígyókból áll. (Thorleif Sjovold: Forholdet mellom folkevandingstilen og vendelstilene. Viking XXVII. 1964, 55—83. old. 6/b kép.) los Megjegyzem, hogy a fonatok két- vagy három-erű mivolta készülésük korának meghatározására alkalmatlan. A merovingi művészet legszebb fibuláinak dísze egyazon időben hol két-, hol három-erű fonatokból áll. Az aracsi emlékkövön is egyszerre szerepel mindkét fajta, ugyanígy somogyvári későbbi köveken is. 109 Érdekes részlete fonatunknak, hogy az indák visszafordulása jobboldalon hegyes, baloldalon pedig tompa-ívű. Fettich Nádor szerint (A Júlia szép leány-balladáról. Ethnographia 1959 1—3. 63. old.) a honfoglaló magyarság művészetének emlékeiben a keleti kultúrák nyomán a hegyes levélvégű palmetta férfi-, a tompa pedig női princípiumot jelentett. Sajnos e véleményhez közelebbi adat nem kínálkozik. Figyelemreméltó azonban e szempontból egy néprajzi adat. E szerint a kisalföldi temetőkben a múlt század végéig a nők és férfiak sírját különböző fejfák díszítették, mégpedig a nőkét gömbölyű fejű, ún. „kontyos", a férfiakét csónakorr-szerűen végződő, az ún. „csúcsos" v. „hegyes". (Timaffy László: Emberalakú fejfák, sírkeresztek kisalföldi temetőinkben. Arrabona 5. 1963. 303. old.) Fentieket egybevetve azzal, hogy vállkövünkön a hegyes vég jobboldalt — azaz a férfioldalon — és a tompa a baloldalon — azaz a női oldalon — van, arra juthatunk, hogy a szimbolikái vizsgálatoknál a legkisebb részletet sem szabad figyelmen kívül hagyni, mindenütt feltűnhet valami, már esetleg régen feledésbe merült értelmű ábrázolási konvenció. 110 Csemegi J. a hurkoskeresztekkel foglalkozó tanulmányában kisebb pontatlansággal írta le. Hihetőleg a vállkővel kapcsolatos megállapításokhoz Gerevich illusztrációját használta. így érthető az is, hogy a motringfonatok között a szekszárdit nem sorolja fel, miután a fonat a fényképen a kőfelület hajlása miatt már nem látszik. 111 Kádár Zoltán is állatfejnek (muflon?) értelmezi. Magyarország régészeti leletei 410. old. 112 Camille Martin: L'art roman en Italie. Paris, 1912. I. 79. tábla. 113 A magyar szentpáli fejezettel kapcsolatosan László Gy. részletesen feldolgozta e mozdulatrontás ill. apotropé kérdését: Varázslat egy középkori falusi templomunkban. Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1947. 153