Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Rosner Gyula: Újabb adatok Tolna megye avarkori történetének kutatásához

A lemélyítés jelenségét jelen tudásunk hiányosságai miatt nem hozhatjuk kapcsolatba sem kronológiai, sem nemi elkülönülés, sem egyéb csoportosulással. Nem tudunk elfogadható magyarázatot adni e kérdésre, jobb és bőségesebb ásatási megfigyelésekre lenne szükségünk a tisztázáshoz. A sírok tájolása: A 46 sírból csak egyetlen volt nagyjából É—D-i tájolású, míg a többi csak kismértékben tért el a Ny—K-i irányítástól.

3 A tájolás pontos rendszere a következő: 1. É—D-i tájolás (koponya É-on 4° eltéréssel Ny. felé) 1 sír 2 % 2. Ny—K-i tájolás (koponya Ny-on) 2 sír 4 % 3. Ny—K-i tájolás (koponya eltérése D. felé 2°-ig) 17 sír 37 % 4. Ny—K-i tájolás (koponya eltérése D. felé 2—4°-ig) 12 sír 26 % 5. Ny—K-i tájolás (koponya eltérése D. felé 6—7°-ig) 3 sír 9 % 6. Ny—K-i tájolás (koponya eltérése É. felé 2°-ig) 10 sír 22 % A tájolás rendszerét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ethnikai elkülönülés, vagy belső csoportosulás ennek alapján nem mutatható ki és esetlegesen belső időrend megállapításánál sem alkalmas támpont. Az eltérések inkább az évszakok változásával hozhatók kapcsolatba. Bolygatás: Az eddig feltárt sírok alapján meg kell állapítanunk, hogy valamilyen jelzésnek kellett a sírokon lennie, mert a temető sírjainak 73%-a részben, vagy teljesen bolygatott állapotban került feltárásra. Az is kiderül a százalékos felbontásból, hogy a felnőttek és gyermekek sírjait is meg lehetett különböztetni, mert a sírrablók 37 felnőtt sírból csak hetet hagytak kirabolatlanul, míg a 9 gyermek-sírból hat volt bolygatatlan. A rablás minden esetben a derék tájra irányult és szinte kivétel nélkül bolygatatlan állapotban maradt meg a vázak alsó része. Ennek a módszernek volt köszönhető, hogy a sírgödör széleinél elhelyezkedő, valamint nem a vázhoz tartozó mellékletek épségben maradtak meg. Ilyen körülmények között sikerült nem csupán a temetőrész kronológiáját meghatározni, hanem a temetési rítus olyan vonásait is megfigyelnünk a sírok kiképzésével kapcsolatban, melyeket nem tettek tönkre a dúlás következtében. A temető-rész kronológiai kérdései: Használata, vagyis a temetkezés ideje abszolút értelemben pontosan még nem határozható meg, de a relatív kronológia már nagyvonalakban megrajzolható. A temetőtérképen vizsgálva a sírokat (I. tábla), a bennük lévő leletek alapján a 20. és a 32. sírok nem tartoznak a temetőhöz.

4 A 20. sírban talált tipikusan langobard, besimított díszű edény és a gyöngyök (III. tábla 5 ; 6.), valamint a 32. sírban lévő egysoros csontfésű és a gyöngyök (IV. tábla 6; 7; 8.) arra engednek következtetni, hogy egy korábbi langobard temető sírjaival számolhatunk az avar temető alatt. Ezt látszik igazolni a 32. sír helyzete, melyre ráásták a 26. sírt. A temetkezés legkorábbi fázisát a 38. sírban talált világosszürke edény, valamint a csontból faragott csat és a kengyelek alapján (V. tábla 2 ; 4 ; — VI. tábla 1 ; 2.) a VI. század utolsó negyedére tesszük. 77