Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Ifj. Berze Nagy János: Dr. Berze Nagy János néprajzkutató munkája

A hírlapi közlemény kiterjed arra is, hogy a szakszerű felvilágosításért a pályázni akarók forduljanak bizalommal Berze Nagy Jánoshoz, a Tolna vármegyei Közművelődési Egyesület alelnökéhez. Berze Nagy csekélynek tartotta a kitűzött pályadíjak összegét és ezért nem is várt a gyűjtéstől különös eredményt. A szekszárdi középiskolák tanulóifjúságának gyűjtése eredményének elbírálására nézve — Szekszárdon, 1921. január 17-én így ír Sebestyén Gyulának: „ .. . A finn szeretetadomány papírjait szétosztottam. ... A tanárok értesítése szerint a gyűjtőszövetség gyűjteményei is készülnek. Átadásukat csak Húsvétra kértem. A bíráló eljárást a következőképpen kívánnám lefolytatni : az egyes tanárok írásbeli véleményt adnának valamennyi gyűjteményről, én azokat átnézném s az iratokat a saját véleményemmel küldenem Méltóságodhoz végső döntés, illetőleg hozzájárulás végett, . . . ehhez a tervhez hozzájárul-e?" A három középiskola tanulói tehát a szükséges mennyiségű papírt megkapták abból a célból, hogy a közelgő szénszünet és karácsonyi ünnepek alatt Tolna vármegye területén élő magyarságtól szellemi néphagyományokat gyűjtsenek, illetve jegyezzenek fel. Resch Aurél, és Kovácsné Nagy Lujza, 1921. április—május havában megküldték Berze Nagy Jánosnak a tanulóifjúságuk által gyűjtött és a finn szeretetadomány papírjaira feljegyzett magyar szellemi néphagyomány-anyagot.

7 Berze Nagy János 1921. május 26-án Sebestyén Gyulához az Ifjúsági Gyűjtőszövetség munkásságáról így ír: „A főgimnáziumtól s a polgári leányiskolából már sikerült kivájnom gyűjteményeket, de a polgári fiúiskolától rimánkodással sem értem még célt... Az eddig elért eredmény a semminél valamivel több. Ennek oka, hogy a gyermekek buzdítása és buzdulása még kívánnivalókat hagy fenn. Rettenetes vastag az a jég, melyet még meg kell törni, de talán jobb a hasonlat, ha a nemtörődömség sziklahegyeit emlegetném." Berze Nagy Jánosnak Szekszárdon, 1921. június 5-én Sebestyén Gyulához írt és most — a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában őrzött eredeti levele arról tanúskodik, hogy a szekszárdi állami középiskolák tanulóifjúságából 1920. június havában megalakult Ifjúsági Gyűjtőszövetség tagjai által Tolna vármegye területén gyűjtött magyar szellemi néphagyományanyagot Sebestyén Gyulának Budapestre megküldte. Berze Nagy János ezen levelében a három szekszárdi középiskola tanulói által kifejtett gyűjtőmunka eredményeiről is részletes jelentést tett Sebestyén Gyulának. E jelentése szerint a szekszárdi állami polgári fiú- és leányiskola tanulói által „... gyűjtött anyag majdnem semmi értéket nem képvisel", — csupán a gimnázium tanulóinak „igen csekély értékű" gyűjtését tartja használhatónak. E gyűjtők közül azonban csak 10 (tíz) gimnáziumi tanulónak, 4 név szerint említett IV. osztályú, — 3 név szerint említett VI. osztályú és 3 név szerint említett VII. osztályú gimnáziumi tanuló gyűjtését tartotta érdemesnek, — míg a „... többi tanuló gyűjtése egyáltalán számba sem vehető." Azonban tekintettel arra, hogy ezen 10 megnevezett gimnáziumi tanuló között voltak olyan tanulók, akik szorgalmukkal és gyűjteményük terjedelmével a többi közül kitűntek, ezért a már név szerint említett 10 gyűjtő közül névszerint kiemelt 5 tanulónak, illetve gyűjtőnek — buzdításul egyenkint —100—100 koronával való jutalmazására tett Sebestyén Gyulának javaslatot. Berze Nagy Jánosnak 1922. szeptember 4-én Sebestyén Gyulához írt levele szerint a „Sárközön" is működött magyar néphagyománygyűjtő szövetség. 269