Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Gedai István–Kőhegyi Mihály: XVII. század végi pénzlelet Őcsényből
halászni kötelesek. 23 Ezen prédiumhoz két ekényi föld tartozik, ezenfelül rét és legelő is, mely azonban a faluval (Báta?) közös. 24 A dunai és folyami (nyilván a Sárvízen történő) halászati jog ugyancsak közös. 25 1320-ban egy, — az oklevélben meg nem nevezett személy — Gúnya Loránddal folytatott perében Echen faluban tartozott volna bizonyos számú marhát átadni és esküt letenni, de a dolog félben maradt. 1402. július 2-án Széchényi Frank egy levele Ewchenben kelt. 1470-ben már személynévben is felbukkan a helység neve. Ekkor Ewchey Bersenyi Bálint és Miklós, valamint Evchei Bali Mátyás, László és Miklós fordul elő. A középkor alkonyán, 1495ben földesurát is felemlítik. Szenterzsébeti Török László átadja Katalin nevű nejének őcsényi porcióját. Kata asszony másodszor ment férjhez, első ura Györkéi Miklós volt. 26 A falu mai határában több elpusztult helység található. Keletre Kis Őcsény, északkeletre Ózsák és Fejérvize, északra Batha, nyugatra Ebes, Csatár és Almás terült el valaha. 27 Közülük néhánynak még a múlt század első harmadában látszottak nyomai is. „Mind e mai napig találtatnak a Helységtől Napkeletre, az úgy nevezett Ozsáki Tó mellett, egy régen el romlott Templom falainak darabjai, a melly mellett el menő Fok mais Templom fokának neveztetik. — Nem különben vágynak a Helségtől Északra, mintegy 3 vagy 4 puska lövésnyire, egy másik régen elpusztult Templom falának dirib darab kövei, mely Templomnak akkor még fenn állott darab falát és Fundamentumát, a Helység a mostani fenn álló és 1781-ik Esztendőben készült Templomának építtetésére fordította. Még ma is fenn van a régi Őtsénynek neve, azon Rétekben és kertekben, mellyek a Helységtől Napkeletre, mintegy két ezer lépésre, a Kis Duna partján feküsznek." 28 A mohácsi csata után Szulejmán szultán győztes serege, támadástól tartva, néhány napig a csatamezőn vesztegelt, majd megindult Buda felé azon az úton, amelyen néhány héttel korábban II. Lajos magyar és cseh király kicsiny seregét látták dél felé haladni. 29 A török először Kesztölcön, Bátaszék mellett vert tábort, szeptember 6-án azonban már Tolna fölött állomásozott. 30 A vidék ekkor szenvedte el az első átvonulást, amely azonban Őcsényre s a környező falvakra nem volt végzetes. A megye nemesei szétszóródtak, egy részük Szigetvárt húzódott meg, ahol egyelőre még biztonságban érezhették magukat, s itt Baranyával együtt egy ideig fenntartották még a vármegyét is. 1563-ból és 1564-ből ismerjük a két megye hatóságának közös kiadványát. 31 Sziget eleste után (1566) azonban még ez a képletes szervezet sem emlékeztetett a régi állapotokra. A szétszóródott régi birtokosokban egy darabig bizonyára élt a remény, hogy visszatérhetnek birtokaikra, de néhány nemzedék után az egykori otthon tudata is kiveszett. 32 A valóságban pedig már szinte Mohács másnapján megindult a birtokviszonyok átrendeződése. Következményeiben fontos volt a vidékre nézve az 1538-as esztendő, mert az egyik XVI. századi magyar forrás híradása szerint ekkor foglalták el Szekszárdot a törökök. „Kászon vajda Pesttül indulván, Szekszárdot megszállá, megveví, megígeti és belí az ő népit szállítá" — írja a krónikás. 33 Héderváry Lőrinc 1540. novemberében arról értesíti öccsét, Györgyöt, hogy a hírek szerint 60 000 török táborozik Szekszárd alatt. 34 1543-ban Török Bálint szerzett magának birtokot a Sárközben. Újság, Óság mellett Őcsény is neki adózott. 35 Szigetvár hódoltsági körzete az 1550-es években fokozatosan alakult ki, Horváth Márk tevékenysége nyomán. Tolna megyéből először Báta adózott a várhoz. 36 Kétesztendő múlva Tolna is fejet hajtott Horváth hol fenyegetődző, hol védelmet ígérő felszólításainak. 37 1558 körül az addig Csurgóhoz adózó Szekszárdra és környékére tette rá a kezét. Szigetvár határzónája legnagyobb kiterjedésekor a megyének Tolna magasságától délre fekvő részéig terjedt s azt adóztatta. 38 Gyakorlatilag a vártartományhoz kell sorolnunk azokat a 239
