Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Gedai István–Kőhegyi Mihály: XVII. század végi pénzlelet Őcsényből

A lelet János Kázmér 6 krajcáros lengyel pénzével indul. Zömét I. Lipót 1674— 1695 között vert 15 krajcárosai jelentik. Záróveretét I. Lipót 1697-ben vert féltallérja képezi.

2 A lelet valamikori pénzértékét csak hozzávetőlegesen tudjuk megadni. Tolna megye az 1698. évi decemberi közgyűlésén szabta meg a hús árát. A marhahús okkáját 8 dénárért, a sertéshúsét 10 dénárért kellett adni.

3 (1 okká = 2 és egynegyed font azaz kb 1,25 kg).

4 1699-ben újra limitálják az árakat. 1 kila búza(= 2 pozsonyi mérő= 125 liter, azaz kb. egy mázsa) 2 forint. 1 kila kétszeres (mixtúra) 1 ft. 5 garas (25 dénár), az árpa 1 forint. Tyúk 12 dénárért, lúd 20 dénárért kapható.

5 1699 júniusában megállapítják az aratók napszámát. Napi 15—20 dénárt kaptak. Az utóbbi összeget akkor, ha nem igényeltek ellátást. A kaszálók 20—25, a szénagyűjtő férfiak 15-25, a nők 12-20 dénárt kaptak.

6 1700-ban 1 pár lúd 14 garas (70 dénár), 1 pár kacsa 8 garas (40 dénár), egy pár kakas 6 garas (30 dénár), 5 tojás 1 garas (darabja 1 dénár). A szalonna fontja 20 dénár, a füstölt disznóhús fontja 12 dénár.

7 1701-ben a bárányhús június 24-ig 5 dénár, utána olcsóbban kell adni.

8 1701-ben a szőlőmunkások kapálásnál és metszésnél 15 dénár napszámot kaptak étkezés nélkül, különben 6 garast, azaz 30 dénárt. A statútum megszegőjét, a munkást és a gazdát egyaránt, 12 forintra büntették.

9 1717-ben Demeter Gergelyné Szekszárdon lakó özvegy eladja egy „sági szálláson lévő kis irtását, mellyen edgy Szekér Széna terem", örök áron Phileph Istvánnak egy talléron, id est 30 garasakon.

10 1729ben pedig az őcsényi Fölső Sáson lévő rét 2 aranyért kelt el.

11 Leletünk azt bizonyítja, hogy az aprópénzforgalomban a hazai dénárok mellett szerepe volt a környező államok érmeinek is.

12 Jól látszik, hogy a paraszti árutermeléssel az 1690—1700-as években egy olyan kis Duna menti falu jobbágya is bekapcsolódott a kereskedelembe, a pénzgazdálkodásba, mint amilyen Őcsény volt a XVII. század legvégén.

13 Tanulságosnak ígérkezett ennek a településnek vizsgálata, életének nyomon követése, hogy világosan lássuk a pénz felgyülemlésének körülményeit, s az elrejtés miértjét. A Duna jobb partját kísérő dombsor Tolna városánál eltűnik a folyó mellől és csak 30 kilométerrel délebbre, Bátánál simul melléje széles ívben.

14 A Duna folyásától 10—15 kilométerrel nyugatra, a folyás irányával párhuzamosan haladó észak-déli dombsor aljában folyt régebben a Sár vagy Sárvíz.

15 A Sár és a Duna közötti területet nevezik ma Sárköznek. Valamikor azonban a balparti községek (Szeremle, Csanád, Sükösd, Fájsz) szerves egységet alkottak a túlnansó helységekkel.

16 Az idők folyamán azonban a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá lett, és ezért a két önálló tájat újabban Tolna megyei, illetve kalocsai Sárköz néven különböztetjük meg.

17 A túl a dunai Sárköz ma a következő öt községet foglalja magában: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta.

18 A pannonhalmi, pécsváradi, szekszárdi apátságok és a dömösi prépostság e területre vonatkozó okleveleiből nyerjük első adatainkat a Sárköz lakóiról, foglalkozásukról, jogállásukról. Ők adják az apátok lovászait, lovas fegyveres kíséretét, lovas hírnökeit és szekeres szolgáit, valamint egyéb pásztornépét.

19 A XIV. századra már nagy részük, mint prédiális (egyházi) nemes szerepel külön önkormányzattal, melyet Fajszi-széknek neveztek.

20 Őcsény neve először IV. Béla 1237 körül kiadott oklevelében fordul elő.

21 Ekkor a király Albeus nyitrai főesperessel elhatároltatván és összeíratván a pannonhalmi apátság birtokait, jobbágyait, udvarnokait, szolgálónépét, szabadosait és népének köteles szolgálatait, a birtokok kiterjedésének és határainak megjelölésével, ezt az összeírást oklevélbe foglalta.

22 Elchen prédiumhoz, mely másképpen Bátha-nak neveztetik, szolgák tartoznak, akik szántani és 238