Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Parádi Nándor: Az etei XVI. századi kincslelet

Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára. Szerk. Ruzsás Lajos. (Bp. 1966) 207. 14 Ruzsás L., i. m. 203. 15 Ruzsás L., i. m. 209. 16 Ruzsás L., i. m. 208—213. 17 Ruzsás L., i. m. 211—213. 18 Csorna J., Turul 26 (1908) 5—6., a 10. laphoz tartozó táblán a 61. és 73. ábra.; Ua., A magyar heraldika korszakai. (Bp. 1913) 112. 19 Csorna /., i. m. 120-121. 20 A pecsétgyűrűkre a kezdőbetűket többnyire fordított sorrendben vésték rá. Az étéihez hasonlóan azonban olyanokat is ismerünk, amelyekre helyesen olvasható sorrendben vésték a kezdőbetűket. Utóbbiak kivitele általában gyengébb, amiből tulajdonosuk alacsonyabb társadalmi helyzetére is következtethetünk. 21 Magyarország története 1526—1790. A késői feudalizmus korszaka. Szerk. H. Balázs Éva— Makkai László. (Bp. 1962) 74, 117. — Az árak néhány évtizeddel korábban, a lelet elrejtésének idején alacsonyabbak voltak, így értékét is kevéssel többnek tekinthetjük. 22 Parádi N., i. m. 219. 23 Meg kell említenünk, hogy a gondosan elkészített cserépkancsó a drágább edényekhez tartozott, amiből tulajdonosának aránylag jómódú helyzetére is következtethetünk. A harmincas évek elején Ete területén folytatott ásatás során felszínre került két fazekaskemence, a bennük és az előterükben talált cserépedények, kályhacsempék, kályhacsempe nyomódúcok (negatívok) és töredékek bizonyítják, hogy a XVI. században és a XVII. század elején itt jelentős fazekas- és kályhásmesterséget folytattak. (A fazekaskemencékre és az előkerült leletanyagra: Csalogovits J., i. m. 330—332., 12—14,16. ábra). Cserépkancsónk sárgás-fehér színű, egészen világos, jól iszapolt anyaga, mázazása azonban arra utal, hogy nem helyben készítették. Készítési helyét, az egészen szűknyakú és felső részében mázas cserépkorsókhoz hasonló anyaga, máza és ezeknek előkerülési helye alapján, Észak-Magyarországon sejthetjük. Errevonatkozóan: Parádi N., i. m. 226. 24 Eckhardt S., Magyar Nyelv 50 (1954) 202—203.; Holub J., i. m. 33. 25 hányi B., Közlemények Szepes vármegye múltjából 10 (1918) 105, 109. 26 Holub J., i. m. 33. 27 A XVI—

XVII. században finom posztószövet, drágább kelmefajta. 28 Ruzsás L., i. m. 227—228. 29 Koller J., História episcopatus Quinqueecclesiarum VI. (Posonii et Pestini, 1806) 112—113.; Ruzsás L., i. m. 228. 30 Történelmi Tár 9 (1908) 295—296. 31 Takáts S., Századok 39 (1905) 898—900. 32 Takáts S., i. m. 900. 33 A kincstári defterekben 1557-ben 155 házát említik. 1565-ben 48 telkes jobbágyot és 24 zsellért írtak össze. 1566-ban 112 házat, 1572-ben pedig 192 házat említenek. Ez utóbbi növekedés azonban nem a lakosság számának emelkedéséből keletkezett, hanem abból, hogy az 1570— 1580-as években az adózást a 300 akcsénél kevesebb ingósággal rendelkezőkre és a nőtlen önálló keresőkre is kiterjesztették. Káldy-Nagy Gy., Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai (Bp. 1960) 7. — Mindezek figyelembevételével Ete lakossága 800—1000 körül lehetett. Holub T., i. m 34—35. 235