Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Parádi Nándor: Az etei XVI. századi kincslelet

Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Magyar I. Ferdinánd dénár Erdély I. Ferdinánd dénár Erdély János Zsigmond dénár Török I. Szulejmán (1520-1566) Összesen K-B 1554. 356 db K-B 1555. 288 db K-B 1556. 203 db K-B 1557. 203 db K-B 1558. 92 db KB 1559. 15 db K-B 1560. 10 db KB 1561. 3 db K-B év:? 135 db N-C 1554. 7 db N-c 1555. 7 db hamis 23 db H-p 1552. 24 db Nanti -p ínáp 1556. oly 2 db 1 db 5314 db Mint az eló'bbi felsorolásból kitűnt, a pénzek között a legrégebbi II. Lajos 1520-ban, a legújabb pedig I. Ferdinánd 1561-ben vert ezüst denára volt. A legújabb pénz verési éve alapján bizonyosra vehetjük, hogy a pénzeket és a gyűrűket tartalmazó cserépkancsót még 1561-ben rejtették el.

4 Nyilvánvaló tehát, hogy a lelet mindegyik darabja 1561 előtt készült, de ugyanakkor feltételezhetjük, hogy a tárgyakat nem egyidőben állították eló'. Ennek megállapítására a leletanyag néhány fontosabb darabját részletesebben kell megvizsgálnunk. Az étéivel azonos formájú cserépkancsó, az alsó részében kihasasodó testtel és a magas, erősen összeszűkülő vállal és nyakkal az emlékanyagban egészen ritkán fordul eló'. Pereme, szája és válla felső részének mázazásából a kancsó XVI. századi készítésére kell következtetnünk. A máz szélesebb körű alkalmazása a cserépedényeken — így a vidéki fazekasság készítményeinél is — a XVI. században kezdett általánossá válni. Számításba véve azt a körülményt, hogy a cserépedények élettartama általában elég rövid volt (többségükben hamar összetörtek), kancsónk készítésénél a XVI. század közepetájára kell gondolnunk. A cserépfedőn jól látszanak a hosszabb használat nyomai. A fedővel valószínűleg az történt, hogy a pereméből egy darab letört, de mivel nagy része még épségben maradt, a peremét egészen a törés mélységéig (határáig) körben letördelték. Az ilymódon kisebbre alakított fedőt tovább használták. Ezt bizonyítja, hogy törött pereme hosszabb felületen kormos maradt. Elképzelhető tehát, hogy a fedő a kancsónál esetleg régebben, a század első felében készült. Az ezüstből készült címeres gyűrűről az eddigi kutatás alapján elmondhatjuk, hogy a hosszúkás nyolcszögű fejű gyűrűk már a XV. században kialakultak,

5 de többségüket inkább a XVI. században készítették. A gyűrűn kopásnyomok alig látszanak, ami arra utal, hogy aránylag keveset használták. Arra kell gondolnunk tehát, hogy nem sokkal az elrejtése előtt, a XVI. század közepetáján készülhetett. A két aranyozott ezüstből készült, ékkövekkel és lakatalakú csüngőkkel díszített» reneszánsz ízlésű gyűrűn még a gótikával keveredést figyelhetjük meg. A reneszánsz gyűrűfej két oldalán ugyanis gótikus öntött levélminta van. Mindkét gyűrűn — elsősorban karikáján — az előbbinél erősebb kopás nyoma látszik, s hosszabb ideig tartó használatára következtethetünk. így lehetséges, hogy az ezüst pecsétgyűrűnél régebben, talán még a század első felében készítették. 228