Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Parádi Nándor: Az etei XVI. századi kincslelet

mintegy 10—15 m-es területen szétszóródva kerültek felszínre. 1967 nyarán Mészáros Gyula múzeumigazgató hitelesítő' próbaásatást végzett a középkori település területén, s ehhez kapcsolódva a pénzek előkerülési helyét is részletesen átkutatta. Ekkor a szántással mintegy 20—25 cm mélységig bolygatott föld alján a lelet nagyobb részét, az egymáshoz tapadt pénzeket és gyűrűket a testével oldalra, szájával kissé lefelé fordult cserépedénnyel együtt, és mellette cserépfedó'vel találták meg. A szántással ugyanis csak az oldalra fordult edény alsó részét törték össze, s így a leletanyagot csaknem teljes egészében meg lehetett menteni. A leletbó'l összesen 5314 db pénzt és 3 gyűrűt tudtak összegyűjteni.

3 A leletanyag leírása : 1. Cserépkancsó (2. kép). Korongolt, finoman iszapolt agyagból készült. Sárgásfehér színű. Alsó részében széles testű, magas vállú, szűknyakú füles cserépkancsó. Széles fenékrésze fölött domborodással kevéssé kihasasodó teste, gyengén domborodó vállban, erősen összeszűkülő nyakban folytatódik és kiszélesedő magas szájban végződik. Száját a füllel szemben keskeny kiöntőnyílássá alakították ki. Lekerekített szélű pereme alatt kétsoros körbenfutó bekarcolás, alatta pedig keskeny éles borda tagolja. Nyakát keskeny, sekély, vállát szélesebb egysoros, körbenfutó bekarcolás díszíti. Száját, nyakát és vallanak felső részét kívülről és belülről, ezenkívül a hasa alatti részét kívülről kisebb felületen barnás-sárga színű máz borítja. A pereme alatt körbenfutó éles bordánál szalagfül csonkja van. Darabokból összeragasztott, mintegy egyharmada kiegészített. Jó megtartású. Magassága 26,2 cm, szájátmérő 8,1—8,6 cm, fenékátmérő 10,7 cm. 2. Cserépfedő (2. kép). Korongolt, homokkal soványított agyagból készült. Barnás-vörös színű, a széle hosszabb felületen koromfoltos. Kúpos formája van. Kúpos, egészen keveset domborodó teste erősen összeszűkülő nyakban folytatódik és kiszélesedő, felülről lapos, kerek gombban végződik. Peremének széle csorbult, valószínűleg használat közben a peremét körben letördelve, a fedőt kisebb méretűre alakították át. Darabokból összeragasztott, az egyik fele kiegészített. Jó megtartású. Magassága 5,5 cm, peremátmérő 11,7 cm, gombátmérő 3,9 cm. 3. Pecsétgyűrű (3. kép 2). Ezüstből, öntéssel készült. Nagyjából kerekformájú nagyméretű, trapéz keresztmetszetű karikája kissé hosszúkás, nyolcszögű gyűrűfejben szélesedik ki. A gyűrűfej alsó részén címerpajzsban szívből kétoldalt kinövő ötszirmú virág, közöttük kétfelé hajló száron hármas levélből álló beütött minta látható. A címerpajzs fölött, a pajzsban levőhöz hasonló ötszirmú virág egyik oldalán beütött antiqua I, a másikon S betű olvasható. A pajzs kissé beívelődő felső részének két oldalán a virágszirommal egyező egy-egy kör látszik, s a baloldaliból az I betű mellé a címerben megfigyelthez hasonló, három levélben végződő szár hajlik fel. A gyűrűfejet bevésett vonal és egészen sűrű pontsor keretezi. A gyűrűfej oldalát vízszintes véséssel határolt, egymással szemben beütött ékekből kialakított zeg-zug vonal, a karika gyűrűfejbe vastagodó részét egy-egy sor ferde rovátkolás, illetve ékalakú minta díszíti. Ép, jó megtartású. Karika külső átmérője 3,1 cm, karika belső átmérője 2,4 cm, gyűrűfej átmérője 1,7—2 cm, súlya 19,8 gramm. 4. Gyűrű (3. kép 1). Aranyozott ezüstből készült. Kerek formájú karikája hoszszában rovátkolt ezüstszalag, mely a gyűrűfejhez csatlakozó részen kétfelé ágazik. A szalag külső oldalára sűrűn rovátkolt huzalt forrasztottak, mely kétoldalt, az alatta levő lemez szétágazó részeire erősített öntött gótikus levélmintával kapcsolódik a gyűrűfejhez. A négyzetalakú fej alapja lemezből kivágott, többszörösen tagolt, bepödrött szélű levél, amelyre két magas, hengeres foglalatot forrasztottak. A foglalatokban behajlított, négy karommal rögzített kis rubinvörös színű nemes spinell kövek vannak. A két foglalat között — a gyűrű tengelyében — ráforrasztott huzal224