Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

P. I. Hartányi Bora–Patay Pál: A dunaföldvári öregtoronynál előkerült régészeti növények vizsgálata

15. kép : Vas mozsártörő gabonamagvakkal tanúskodnak. A rozs szemtermésének változó nagysága talán különböző rozsfajta vetőmagjának keverékéből adódik. A rozs és a gyommagvak között talált néhány erőteljes csírázásnak induló mag viszont arra utal, hogy az őrlésre váró gabona friss állományból tevődött össze, valamint a helységben, vagy a gabona tárolási helyén annak leégése előtt a csírázás feltételeinek kedvező hőmérséklet és páratartalom alakult ki. Amint már említettük, nem valószínű, hogy a gabona őrlésére állandóan az őrlőköveket használták, mivel ebből az időből ismeretes, hogy Földváron a vár közelében vízimalom működött.

21 Ennek ellenére a sütőhelyiségből előkerült vas mozsártörő ütőrészén és a mozsártörő nyelén teljesen ép és apróra törött magvakat találtunk. Nagyító segítségével azokat búza és rozsból származó darának ismertük fel. Elképzelhető, hogy a kétszeresnek mozsárba történő felaprításával kásafőzésre alkalmas búza és rozsdarát készítettek. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy a kétszerest, miután mozsárban megtörték és belőle kiszitálták a kevésbé jó minőségű korpa és héjrészt, a szitált darát 220