Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

P. I. Hartányi Bora–Patay Pál: A dunaföldvári öregtoronynál előkerült régészeti növények vizsgálata

seli, tengelyük egyenes. Színük fekete, fényes. A szemtermések változó mérete és formája arra enged következtetni, hogy azok különféle kalászokból kerültek a kenyérgabona közé. így a kevés és heterogén anyag nem tette lehetó'vé a faj pontos meghatározását, ezért valamennyit árpa (Hordeum sp.) közös névvel jelöltük. A fentebb ismertetett gabonaféléken kívül 9 féle, a gabonavetésekben mind az utóbbi idó'kig gyakran előforduló gyomok magvait határoztuk meg. Közülük legnagyobb mennyiségben a konkoly fordult elő. A lelethez viszonyítva azonban a gyommagvak igen kis százalékban szerepelnek, így részletes ismertetésükre nem térünk ki, elhagyjuk átlagméreteik közlését is. Agrostemma githago L. (Konkoly) 3,3 g. Rendkívül érdekes, hogy a magvak a ma termő konkoly magjával megközelítően azonos nagyságúak. A szögletesen vese alakú hátukon jól láthatók a párhuzamosan futó tüskesorok. A magvak egy része érintésre könnyen szétesik, törékenységüket a felpuffadás nagy mértékben elősegítette. 5. kép. Agrostemma githago L. (konkoly) Convolvulus arvensis L. (Apró szulák) 29 db. A konkoly után legnagyobb mennyiségben az apró szulák magja keveredett a gabonamagvak közé. Többségük három oldalú. Háti részük domború, két hasi oldaluk sík, kissé behorpadt. Felületük érdes; jól kivehető apró gödörkékkel borított. Néhány mag héja felrepedezett, s a rajtuk levő érdesség csak helyenként látható. A rozshoz hasonlóan 5 szulák magjánál az elszenesedés előtt megindult csírázás jelei ugyancsak észrevehetőek. 215