Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Kozák Éva: Régészeti kutatások a dunaföldvári Öregtoronynál

Itt még a tér csak két nagyobb egységre osztódott, a hat cellakialakítás a XIX. század első felében történt. A 6. börtöncellában a falkutatás során egy reneszánsz ablakot találtunk, melynek északi felét a folyosófal behelyezésekor lefaragták és fakeretes rácsos börtönablakot helyeztek el benne a XIX. század elején. A déli oldalon kis reneszánsz börtönablak részlete maradt meg, melyet a XVIII. századi bejárat és börtön osztófalának behelyezésekor tettek tönkre (13—14. kép). Ugyanilyen be14. számú kép. A déli reneszánsz börtönablak felmérési rajza járatot találtunk a torony nyugati oldalán is kialakítva. A XVIII. században készült a keleti oldalon kettő, a délin egy börtönablak. (Ezen kívül itt a XIX. században még kettó' volt.) A belsőben a hat börtöncella faajtaja jó állapotban megmaradt. A rabok bekarcolásaiból tudjuk, hogy 1832-től 1855-ig bizonyosan börtönül szolgált. A toronyba ma a bejárat a déli oldalról, a legújabbkorban kialakított ajtón át és az L alakú toldaléképület padlásterén át, a torony nyugati oldalán levő első emeleti bejárati ajtón történik. A múlt században a földszintes L alakú, hozzáépített épület mellett egy lépcsőfeljáró volt, melyen át a toronyba lehetett jutni a padlástéren keresztül. Ma ennek csak nyomai látszanak (15. kép). Egy 1860-ból származó 194