Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

B. Thomas Edit: Itáliai Mater Matuta votivok Dunaföldvárról

B. Thomas Edit: ITÁLIAI MATER MATUTA VOTIVOK DUNAFÖLDVÁRRÓL* Még 1902 nyarán került be a szekszárdi múzeumba egy leletcsoport, mely feltétlen figyelmet érdemel.

1 Egy olyan istennő pannóniai tiszteletének kultuszemlékeit őrizték meg számunkra a leletegyüttes darabjai, kinek eddig sem feliratos kőemléken, sem más tárgyi anyagban emlékét nem ismertük. Több mint 65 éve, hogy ezek a terracotta fogadalmi tárgyak, melyeket itt ismertetünk és bemutatunk, a véletlen folytán — mely a régészeknek oly gyakran siet szerencsés leletekkel a segítségére —, a dunaföldvári úgynevezett „Nagyhegyi szőlőkben" egy beomlott pinceszerű üregben napvilágot láttak. — Magam is jubilálok ezekkel az emlékekkel kapcsolatban, ugyanis pontosan 1947-ben, tehát 20 éve*, hogy először felfigyeltem erre a leletcsoportra, — és be kell vallanom, hogy mindössze két éve tudom, hogy bennük a pannóniai vallástörténet egyik legkorábbi és legérdekesebb, de egyben nagyon problematikus istenábrázolásait találtam meg. Amint a tárgyak híven tükrözik, ezekkel a votivokkal kapcsolatban művészi kivitelezésről, vagy minőségről szólni nem lehet. Ezek valóban csak egyszerű fazekaskészítmények, részlet kidolgozások nélkül és sokszor szinte csak a kontúrok jelzik, hogy emberi alakokat ábrázolnak. Nem a forma és a kivitel a fontos ezeknél az isteneknek szánt fogadalmi ajándékoknál, hanem a tartalom, és az a hit ,amellyel az emberek felajánlják e szerény tárgyakat azoknak, akiktől a segítséget, oltalmat remélik. Nagyon távoli és elfajzott rokonai ezek a dunaföldvári terracotta votivok a finom görög tanagra figuráknak, a kecses rajzolatú campana reliefeknek, vagy éppen Itáliában az etruszkok által oly magas fokra fejlesztett agyag architektonikus és figurális díszítőelemeknek. A dunaföldvári leletcsoportnak van az utóbb említettekkel egy közös vonása, — ez pedig az itáliai eredet. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott ugyanis, hogy a votivok Itáliából kerültek kész álapotban Pannoniába. — Ennek bizonyítására tárgyalásunk folyamán még rátérünk. Az első típusból — mely leletegyüttesünkben előfordul — 6 darab egyforma példány van képviselve. Ez a 6 darab egészen valószínű, hogy azonos negatív formából került ki, csak szárítás, illetve az égetés alkalmából adódott apróbb miliméternyi méret eltérések és néhol formai deformálódásuk fedezhetők fel rajtuk. Az egynézetre készített páros ülőalakokat ábrázoló fogadalmi tárgyak háta nincs kiformálva. Az égetett agyagból készült votivtárgyak belül üregesek, nem kialakított ívesen hajló hátlapjukon kerek — gyártási célokat szolgáló nyílással (4., 5., 6. kép). Az első típus (1., 2. kép) skematizáít magastámlájú karosszékben ülő két ruhátlan (?) felsőtestű nőalakot ábrázol. Mindkét figura fejdíszt visel. A jobb oldali alak jobbjában paterát tart térdén, balkezét ölében nyugtatja. — A baloldali nőalak is paterát tart jobbjában, míg balkarjával ülő kisgyermeket ölel kebléhez. Ruházatuk felsőtestükön alig kivehető. Térdtől lefelé az enyhén jelzett redők köpenyre engednek következtetni. — Az egész tárgy felületét vékony, festőalapot képező fe*CONGRESSUS INTERNATIONALIS SEXTUS REI CRETARIAE ROMANAE FAUTORUM AQ VINCI — Budapest, 1967-ben tartott előadás szövege 19