Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

B. Thomas Edit: Itáliai Mater Matuta votivok Dunaföldvárról

B. Thomas Edit: ITÁLIAI MATER MATUTA VOTIVOK DUNAFÖLDVÁRRÓL* Még 1902 nyarán került be a szekszárdi múzeumba egy leletcsoport, mely feltétlen figyelmet érdemel. 1 Egy olyan istennő pannóniai tiszteletének kultuszemlé­keit őrizték meg számunkra a leletegyüttes darabjai, kinek eddig sem feliratos kő­emléken, sem más tárgyi anyagban emlékét nem ismertük. Több mint 65 éve, hogy ezek a terracotta fogadalmi tárgyak, melyeket itt ismer­tetünk és bemutatunk, a véletlen folytán — mely a régészeknek oly gyakran siet szerencsés leletekkel a segítségére —, a dunaföldvári úgynevezett „Nagyhegyi sző­lőkben" egy beomlott pinceszerű üregben napvilágot láttak. — Magam is jubilá­lok ezekkel az emlékekkel kapcsolatban, ugyanis pontosan 1947-ben, tehát 20 éve*, hogy először felfigyeltem erre a leletcsoportra, — és be kell vallanom, hogy mind­össze két éve tudom, hogy bennük a pannóniai vallástörténet egyik legkorábbi és legérdekesebb, de egyben nagyon problematikus istenábrázolásait találtam meg. Amint a tárgyak híven tükrözik, ezekkel a votivokkal kapcsolatban művészi kivitelezésről, vagy minőségről szólni nem lehet. Ezek valóban csak egyszerű fazekas­készítmények, részlet kidolgozások nélkül és sokszor szinte csak a kontúrok jelzik, hogy emberi alakokat ábrázolnak. Nem a forma és a kivitel a fontos ezeknél az is­teneknek szánt fogadalmi ajándékoknál, hanem a tartalom, és az a hit ,amellyel az em­berek felajánlják e szerény tárgyakat azoknak, akiktől a segítséget, oltalmat remélik. Nagyon távoli és elfajzott rokonai ezek a dunaföldvári terracotta votivok a finom görög tanagra figuráknak, a kecses rajzolatú campana reliefeknek, vagy ép­pen Itáliában az etruszkok által oly magas fokra fejlesztett agyag architektonikus és figurális díszítőelemeknek. A dunaföldvári leletcsoportnak van az utóbb említettekkel egy közös vonása, — ez pedig az itáliai eredet. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott ugyanis, hogy a votivok Itáliából kerültek kész álapotban Pannoniába. — Ennek bizonyítására tárgyalásunk folyamán még rátérünk. Az első típusból — mely leletegyüttesünkben előfordul — 6 darab egyforma példány van képviselve. Ez a 6 darab egészen valószínű, hogy azonos negatív for­mából került ki, csak szárítás, illetve az égetés alkalmából adódott apróbb milimé­ternyi méret eltérések és néhol formai deformálódásuk fedezhetők fel rajtuk. Az egynézetre készített páros ülőalakokat ábrázoló fogadalmi tárgyak háta nincs kiformálva. Az égetett agyagból készült votivtárgyak belül üregesek, nem kialakított ívesen hajló hátlapjukon kerek — gyártási célokat szolgáló nyílással (4., 5., 6. kép). Az első típus (1., 2. kép) skematizáít magastámlájú karosszékben ülő két ru­hátlan (?) felsőtestű nőalakot ábrázol. Mindkét figura fejdíszt visel. A jobb oldali alak jobbjában paterát tart térdén, balkezét ölében nyugtatja. — A baloldali nőalak is paterát tart jobbjában, míg balkarjával ülő kisgyermeket ölel kebléhez. Ruhá­zatuk felsőtestükön alig kivehető. Térdtől lefelé az enyhén jelzett redők köpenyre engednek következtetni. — Az egész tárgy felületét vékony, festőalapot képező fe­*CONGRESSUS INTERNATIONALIS SEXTUS REI CRETARIAE ROMANAE FAUTORUM AQ VINCI — Budapest, 1967-ben tartott előadás szövege 19

Next

/
Thumbnails
Contents