Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó
a Petrella Tifernina-i (Campobasso) S. Giorgio jobboldali mellékhajójának egyik pillérfejezete mutatja. Középpontjában hegyes szarvú ökörfej van, melytől jobbra és balra egy-egy hátratekeredett fejű, a szemlélőnek feltűnó'en lemeztelenített hátsóját mutató férfi-figura csimpaszkodik. A néprajz babonás szokásanyagának legősibb rétegéből ismerjük a rontáselhárításnak azt a módját, mely ezzel a mozdulattal jár. Mint ahogyan a test leleplezése, szexuális értelmű mozdulatok (pl. a „fügét mutató" kéz) egyaránt jók megrontására vagy ellen-varázslatra, úgy Göcsejben szinte a mai napig a Petrella Tifernina-i — vagy hogy közelebbi példát hozzak — a magyarszentpáli figurák mozdulatával törik meg a rontás hatalmát. 113 Éppen e mozdulatapotropé megjelenése az ökörfej mellett tisztázza a Petrella Tifernina-i — és más román kőfaragványokon feltűnő — ökörfejek jelentését. A szarvval átellenben látható formát nem értelmezhetjük másként, mint ökölbe szorított kéznek. Ha saját ökölbe fogott jobb kezünket a tenyér oldala felől nézzük, felismerjük a vállkő faragványában a természetmegfigyelésen alapuló ábrázolást. A kéz és az ököl, az ember legalapvetőbb munkaeszközei nagyon érthetően ősidőktől a hatalom jelképei. Ennek ellenére a vállkövünkéhez hasonlóra seholsem talál33. kép. Gropina (Arezzo). S. Pietro. Szószék 33. S. Pietro at Gropina (Arezzo). Chancel. Early XI th century. 141