Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

egyetemes fontosságából kisarjadó elképzelések, varázslatok, metaforák emléke csillan fel.

94 Vállkövünk kalászábrázolásának párhuzamára faragvány okon nem akadtam. Azonban amennyire még a mai idó'k prédikációinak párhuzam-anyagában is élő e kalász-párhuzam, úgy a XI. század hivője számára is ismerős és jelentőségteljes lehetett. — Hátramaradt még néhány olyan ábrázolás, melyekre vonatkozólag — analógiák, korabeli forrás-adatok híján — csak feltételezéseink lehetnek. Csupán munkamódszerem következetes végigvitele miatt iktatom ezeket ide, korántsem azért, mintha az lenne a meggyőződésem, hogy minden jelképnek látszó ábrázolás az is. A felső sor második láncszemében háromlevelű gallyacska látható. A középkori díszítmények általános eleme. Jelentéktelen megjelenései nem adnának alkalmat jelentés feltételezésére, ha nem tűnne fel néhány esetben elgondolkoztató helyzetben is. Hogy csak néhány ilyent említsek: egy VI. sz.-i, bawiti kopt mellvéden

95 végtelen hurokfonadék-keretben Krisztus-monogramm látható, környezete csupa hármas levélke. Ugyancsak a berlini Bode-Museum gyűjteményében van egy IX. századi római mellvédkorlát,

96 melyen az életfa-fonadék medaillonjait felváltva töltik ki madarat jelképező madarak és háromlevelű fácskák v. hármas levélkék. Nem ritka a háromlevelű életfa sem. Mindez felveti a kérdést, hogy van-e valami köze a középkori keresztfalegendák e motívumának a háromlevelű fácskákhoz; az angyal a tudás fájáról egy háromlevelű gallyat ad. Ebből nagy fa fejlődik, melyet Salamon a Bethesda (v. Silve) tóba dobat. Krisztus keresztje e tóba dobott fából készül. Más, ó-angol változat szerint a tudás fájáról levett alma három magjából Dávid király idején egytörzsű, háromágú fák nőnek. Ezeken az egyik ág cédrus, a másik ciprus, a harmadik fenyő, s magát a Szentháromságot jelképezik.

97 Ugyancsak díszítőelemként jelentkezik egy másik elterjedt forma, amelynek azonban követhetően nagy szimbolikái múltja van. A második szimbólumsor bal szélén barázdált, holdsarló-alakú, levélkés nyélen függő alakzatot látunk. — L'Orangenak a kozmikus királyság ikonográfiájáról szóló könyvében

98 olvasunk arról a folyamatról, ahogyan a perzsa uralkodó ábrázolásának naturális formájából elvont, kalligrafikus jel lesz. A Kazvin-i ezüst plakett az uralkodót oroszlánok által hordozott baldachinos trónon mutatja, a trónt a hét planétát jelképező madarak veszik körül, oromzatán nyélre tűzött félhold díszeleg. Miután az uralkodó maga a Nap, az ábrázolás ikonográfiái tendenciája — a kozmikus hatalom, isteni lényeg — nyilvánvaló. Nyélre tűzött félholdat visel homlokán a Nap-állat pegazus is, a szasszanida uralkodó másik szokott ábrázolása.

99 Ahogyan jellé egyszerűsödik a trónoló uralkodó pénz- és pecsét-ábrázolása, a nyélre tűzött félhold is egyszerűsödik, de felismerhető jellegét mindvégig megőrzi.

100 A nyeles félhold, mint asztrális szimbólum, társaival egyetemben, messzire elkerülhetett térben és időben. Akár mint nem pusztán díszítőelem is. Nem érdektelen egyezés e tekintetben, hogy a germán rúnaírás nyári évszakjele, az ún. nyílt ív, a Nap legmagasabb állásának jele, függőleges nyelecskékre ülő, felfelé nyitott félkörív. Továbbá hasonló még a vállkő nyeles félholdjához a X—XI. században a Kárpát-medencében dívott lunula-amulettek formája is.

101 Ugyancsak nagyon kétséges, tulajdoníthatunk-e valamiféle szimbolikus mondanivalót a legfelső láncszemsor második tagja hurkolódásának. Vitán felül álló tény, hogy a longobard és merovingi művészet nyomán Európában a IX. századra elterjedt hurok-, csomó-, és fonatdíszek közül azok, amelyek önálló formai egységet mutattak, jelképi tartalmat hordoztak. Egy szétterülő felületkompozíció — hacsak nem volt életfa-fonadék — természetesen nem volt szimbólum. Az önmagában meg138