Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

a paradicsomi jó és rossz tudás fájának leszármazottja, s az élet fája (Crux Christi — lignum vitae), melynek gyümölcse a Megváltó. Corpus nélküli görög- és latinkeresztet számtalan helyen alkalmazott a középkor művészete, elsőrendű jelentése biztosította helyét a templomhomlokzatokon, a tornyok csúcsán, az oltáron

70 és afölött, díszítő kőfaragványokon és harangokon, szentélykorlátokon és szószékeken, egyházi célú kelméken és a liturgia tárgyain. A pogány „amulettek", phylakterionok szerepét is átvette. Már a Callixtus-katakombában lelt arany üvegen is Liber verseny futó úgy viseli homlokán a keresztet, mint győzelemre segítő jelet.

71 Vállkövünk keresztjéhez hasonló, vagyis a szárak vége felé enyhén ívesen szélesedő, bekarcolással és a szárak kereszteződésénél koronggal díszített görögkeresztek az V. századtól a XI.-ig nagyon gyakoriak,

72 éppen ezért stilisztikai, vagy kormeghatározó szempontból vállkövünk keresztje nem tekinthető adatként. A negyedik szimbólumsorban három jelkép van : balról jobbra „összetett állat" feje, középen köralakú hurkon áttekintő férfifej, és négylevelű, tojásdad termésű életfa. Feltételezésemre, hogy a csak fejével ábrázolt állat griff, és hogy szimbolika jelentőséggel került oda, a szimpatikus mágia, a parciális varázslás ősi és a népiségből ma is ismert elvét hozom fel igazolásul. Mint ahogyan a parciális varázslásnál, úgy a szimbolikus ábrázolásnál sem szükséges minden esetben teljes alak megjelenítése — a rész ugyanis azonos az egésszel.

73 Az állatkörben elegendő az oroszlán csillagképének jelölésére az oroszlán farka, mint ahogyan ahhoz, hogy valakit varázshatalommal lenyűgözhessünk, elegendő egyetlen hajszálát is megszerezni. E parciális szemlélettel állottak kapcsolatban a jelképes áldozatok; gyökere pedig az őskornak abban a hatalom-szemléletében rejlik, mely a legyőzni akart állatot lerajzolta s a képe fölötti hatalmat a valóságos birtoklás való előzményének tekintette, így a vállkő ragadozócsőrű, hegyesfülű madárfeje sem csak a fej, hanem az állat maga lehet. Csőrét tekintve lehetne sas (János evangélista jegye, Krisztus mennybemenetelének szimbóluma), hosszú, hegyes füle azonban a mindig ilyen formán ábrázolt griffre hívja fel figyelmünket. Az állatszimbolikával — jelentőségének megfelelően — a régebbi s az új szakirodalom sokat foglalkozott. így a griff jelentésével is.

74 E figura a középkori Európába számos forrásból érkezett: főként a későgörög művészetből, ahová e motívum perzsa közvetítéssel érkezett Keletről,

75 innen és közvetlen posztszasszanida forrásból került a VI. századi antinoëi kopt selyemszövetek mintaanyagába.

76 A másik fontos forrás a népvándorláskor Ázsiából érkező népcsoportjainak művészete. Az avar művészetben jelentős szerepe volt, de a honfoglaló magyarság fémművességéből is ismeretes.

77 Miután a figurának az eredeti alkalmazási helyeken is szimbolikus tartalma volt, el kellett nyernie keresztény értelmezését is. Ez két vonatkozásban is megtörtént. Egyrészt a perzsa ábrázolások nyomán az élet fájával szoros kapcsolatban, másrészt önmagában (ez utóbbival együtt jelképes állatküzdelmek kereteiben is). A kopt majd az itáliai selyemszöveteken az életfánál és az élet forrásánál szerepelnek griffek. A román művészetben kapu-timpanonmezők gyakori dísze. A bominacoi Sta Maria templom szentélyrekesztőjén az eucharisztikus kehelyből iszik.

78 — Jelentésében leginkább magával Krisztussal azonosul. Ennek okát eredeti asztrális jelkép mivoltával hozhatjuk összefüggésbe.

79 Miután a Nap pályájának gondolataihoz kapcsolódott, kézenfekvő volt tartalmának áttolódása a feltámadás gondolatához.

80 — Tekintettel azonban arra, hogy vállkövünk griffje nem teljes alakú, megfejtésünk sem száz százalékos. Amennyiben elfogadjuk a rész azonosságát az egésszel, nagy valószínűséggel Krisztus-jelképnek kell tekintenünk. 135