Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó
25. kép. Bodrogmonostorszeg, lóalakos pillérfejezet töredéke 25. Fragment of capital with figure of a horse. From Bodrogmonostorszeg. 26. kép. Bodrogmonostorszeg, pillérfejezet töredéke Krisztussal és templom épületének ábrázolásával 26. Fragment of capital with figure of Christ and representation of a church. From Bodrogmonostorszeg. A monostorszegi kövek faragási, technikai színvonala éppúgy, mint művészi minősége azonos értékű a szekszárdi vállkőével. Az aracsi emlékkő homloklapját tekintve, az azonos értékűséget nem láthatjuk ennyire bizonyosnak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy emberalakos faragványra e korban nem alkalmazhatjuk azt a mércét, melyet ornamentális munkára. A romanika emberábrázolásának kezdeteinél az a mester, aki az aracsi oldallapok nagyszerű indadíszes faragványait készítette, a nagyméretű figurákkal kevesebb sikerrel küzdhetett meg. Aracs és Monostorszeg — ill. Becse és Bodrog — között ősi út vonult. A Duna mellékága, a Vajas mentén Észak felé, Bátmonostornak és Kalocsának folytatódott ez az út. A szecsődi réven átkelve, a Szekszárdra vivő útra lehetett róla térni. Önkéntelenül is felvetődik két, ehhez az úthoz kapcsolódó időrendi lehetőség : amennyiben a szekszárdi faragványok királyi műhelye — vagy egyes mesterei, munkájuk hatása — Monostorszeg és Aracs felé vonult, vagy fordítva — vagy esetleg a szekszárdi köz125